Érdekes dolog a betegség. Gyanútlanul lefekszel aludni, majd mikor felkelsz érzed hogy ez nem a te napod. Délelőtt ez a gyanú csak erősödik, hisz fáj a nézés, fájnak a végtagjaid, nincs erőd semmihez. Tartani kell a fejed, hogy le ne essen a helyéről. Érzed ahogy a légcsövedben áramlik le-föl a levegő és minden köhögés fájdalmas. Hazaérve kiderül, hogy nem véletlenül éreztél betegségre hasonlító tüneteket, hisz viszonylag magas lázad van. Forró zuhany, gyógyszer, tea és irány az ágy. A láz nem akar lemenni, de lefekszel aludni, valami csodában bízva, hogy elmúlik. Reggel arra kelsz, hogy csurom víz körülötted minden, viszont neked kutyabajod. Még a kedved is jobb. Mintha az előző nap csak egy rossz álom lett volna. Még egy gyors telefon a háziorvosnak, akiről kiderül, hogy épp külföldön van, így ez is jel, hogy biztos nem lehetsz beteg. Bemész a munkahelyre és bár kicsit még köhögsz, nyoma sincs az előző napi erőtlenségnek és az élet megy tovább.

Update: Túl optimista voltam. Nyilván egy betegség nem múlik el varázsütésre… bár van, aki ezt nem érti meg… Egy kollégámnak ugyanezek a tünetei vannak, így amit az ő házidokija mondott, az érvényes rám is. Azt hiszem, az a szerencsém, hogy kaptam oltást, mert most benne lehetnék a kakiban… Hisz állítólag olyan influenza járvány van, ami könnyen áteshet tüdőgyulladásba.

Ígértem, hogy fényképes beszámolóval jövök vissza. Hát íme. Hiperszuper buli volt. Legalábbis mi Ancsival nagyon jól éreztük magunkat. Úgy éreztük, hogy ez életkorunk újból 1-essel kezdődik. Bár Zsófi néha kiakadt rajtunk, de mint kiderült, azért ő is jól érezte magát. Nagyon jófej volt Csaba is és Veca is, felejthetetlen show-t csináltak. Négyen mentünk, a két kispipi (Janka és Zsófi) és mi Ancsival. Az érdekesség, hogy ők is ovistársak voltak, de iskolában már máshova jártak és mind a négyen ugyanabba a csoportszobába jártunk. Ők is ugyanúgy ragaszkodnak egymáshoz, mint mi..
Bár a képek nem lettek tökéletesek, és a hangulatot nem adják vissza, de azért gondoltam megosztom őket. Készült természetesen videó is, de azon még gondolkodom, hogy felrakjam e…A buli után mi még mentünk volna tovább, de sajna Battán semmi szórakozóhely nincs.. így beültünk a SoHo-ba, majd fáradtan, de mámoros hangulatban hazasétáltunk..

Gondoltam írok ma is egy kicsit, bár már lassan mennék aludni… Írtam egy listát, amit meg kell tennem 2011-ben és abban szerepelt, hogy hetente egy sportot be kell iktatni télen, tavasztól meg heti minimum kettőt. Az eheti kipipálva, elmentünk Eszterrel stepkondira. Utoljára tavaly februárban voltam és már teljesen el is felejtettem, hogy a keretem fel van töltve. Így ha úgy vesszük a mai alkalom egy fillérembe se került. Jól esett, főleg utána a szauna… kellenek az ilyen esték… Már várom a tavaszt és a futást is. Gondolkodtam, hogy hétvégén ha itt vagyok akkor elmegyek, de még talán túl hideg van hozzá. Meglátjuk.. addig még hátravan egy csütörtöki program amiről talán fényképes beszámolóval jelentkezem…

Ezt már az új laptopomról írom, ami szebb, okosabb, modernebb mint az előző volt. Köszönöm ITG, Köszönöm Szülők, Köszönöm Fpeti!!! Nélkületek ez most nem jött volna létre… Remélem újabb 5,5 évig nem lesz gondom. Azt hiszem, hogy most több mondanivalóm nincs is… nagyon fáradt vagyok és még csak hétfőn van. És csak várok, várok…

Mert muszáj lesz.. Ha ezen a két heten túl jutottam, akkor már minden menni fog. Nincs laptopom, de igazából időm sem lett volna használni, annyit dolgoztam… de talán már vége.
A télnek is vége lehetne már.. meg egyéb más dolgoknak is.. Remélem hamarosan mindennek eljön az ideje.