Két hete itthon voltak Angliából Hegéék, így újra összejött a bAb-csapat, immár Vikivel kiegészülve. Nagyon édes kisbaba, egyik kézből vándorolt a másikba, mindenhol jól érezte magát, majd amikor elfáradt Judit letette aludni és még az sem zavarta, hogy a másik helyiségben mi hatalmasakat nevetünk. Idén kivételesen nem informatikai téma volt a központban, hanem a közlekedési szabályok, meg egyéb gépészeti dolgok. El lehet képzelni, hogy mi lányok mennyire élveztük. 🙂 Fotók természetesen most is készültek.

Arról volt szó, hogy ma éjjel már szélcsend lesz, erre egy óra alvás után jurassic parkos hangokra keltem. Nem akarom ma éjjel is ezt hallgatni. Aludni akarok!!!!! Hihetetlen ijesztő hallgatni zárt ablakon keresztül is. Most néztem meg, ezt írja a nagyon okos időjárásjelentő portál: “A déli órákig sokfelé viharos lökések kísérhetik az északnyugati szelet”. Azt hiszem lőttek az alvásnak ma is 🙁

Egy csomó gondolat kavarog a fejemben. Olyan, mint mikor kétségbeesett hangyák rohangálnak össze-vissza, egyik sem tudja hogy merre, csak annyit tudnak, hogy menekülniük kell. Így keverednek a gondolatok is. Idén az április 1-jei tréfa is elmaradt, pedig a tavalyi jól sikerült. Idén nem volt semmi jó ötletem. Amiről pedig azt gondoltam volna, hogy csak egy rossz tréfa, az nagyonis a kemény és kegyetlen valóság. Persze felmerül egy csomó kérdés is, főként a szokásos “miért”, de mindig ugyanoda lyukadok ki.. minden történik valamiért. Mindenben meg kell találni a jót, a pozitívat, csak így megy a túlélés. Valahogy lesz…

Több, mint 16 éve élek Budapesten, de elég sok olyan hely van, ahol még nem jártam. Ráadásul ezek főlátványosságok, olyanok, amik egy turista listájának első 5 helyén szerepelnek. Az egyik ilyen helyre jutottam el tegnap este egy nagyon jó és régi barátommal. Ő ritkán van Pesten és hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk, hogy megnézzük milyen a kivilágított Budapest. Végigcsorogtunk a pesti rakparton gyönyörködve a Várban, majd át a Lánchídon irány a Citadella. SOHA nem voltam még fent se nappal, se éjszaka. A feléig többször eljutottam már, de a tetejére még nem. Mivel ez egy nem betervezett program volt, így fényképező nem volt nálunk, de úgysem tudta volna visszaadni az én kis gépem azt a látványt: Vár, Lánchíd, Parlament, Bazilika, felettünk pedig a Szabadság-szobor. Megvártuk, amíg lekapcsolják a világítást éjfélkor, majd elindultunk felfedezni a Gellért-hegy egyéb “titkait”. Egy olyan Budapest makettet találtunk (talán bronzból), amin Buda királyfi és Pest királynő áll a Duna két partján és egymás felé nyújtja a kezét. Ennek a létezéséről se tudtam. Mint ahogy a Filozófiai kert is ismeretlen volt számomra. Nagyon jó érzés volt felfedezni, hogy mennyi érdekes és értékes dolog vesz minket körül. Hazafele beszélgettünk erről, hogy mindig külföldre akarunk menni, távoli dolgokat megnézni, felfedezni, miközben elég lenne csak körülnézni és megismerni azt, ami a miénk. Ezentúl törekedni fogunk arra, hogy olyan helyekre menjünk, ahol még nem jártunk, ennyi jár nekünk is…. És ezt nemcsak Budapestre értem. Bár kicsi ország Magyarország, de nagy is. Legalábbis ha arra gondolok, hogy mennyi helyen nem jártam még és milyen sok helyre szeretnék eljutni.

Megvan ez eheti új kedvencem….