Emlékszem, hogy mikor kicsit voltunk és valamin összekaptunk akár a barátokkal, akár az ovistársakkal, akkor mindig ezt mondtuk egymásnak. És akkor persze azon tovább vitatkoztunk, hogy kinek az apukája is az legerősebb (hát persze, hogy az enyém) 🙂 Úgyhogy az én erős apukámmal felkerekedtünk,vettünk ki szabit, bevásároltunk és szebbé tettük az én kis lakásomat, ami jelenleg még a banké, de már CSAK 17 év és az enyém lesz. Sokkal jobban értékeli az ember azt, amit a két keze munkájának köszönhet, mint amit készen kap. Mióta beköltöztem, azóta húzódik az ajtók mázolása, így most már itt volt az ideje. Elég hamar megtörtént a munkabeosztás, apu festette az ajtókat, én meg a kereteket. Néha összetalálkoztunk, néha a lakás két végpontjában voltunk, közben megvitattuk az élet dolgait, benyomtunk ebédre egy pizzát és lám, hófehérek az ajtóim. Lehet, hogy ez másnak nem tűnik fel, de ég és föld a két állapot, gyönyörű mindegyik. Közben ma még a falat is lefestettem, ahol foltos volt, így az idei terv teljesítve. Csak a nagymamámat tudom idézni, aki tegnap este azt mondta, hogy összetehetem a két kezem, hogy ilyen apukám van, aki mindenhez ért és akire lehet számítani… 🙂 Úgyhogy az a fiú, aki közel akar kerülni hozzám, felkötheti a gatyáját, mert amihez az apukám ért, az tőle is elvárás… tudom, nagyon magas a léc, de nem megugorhatatlan.. 🙂 Hajrá fiúk!

Érdekes az élet, érdekes a sors. Néha ad, néha visszavesz, vagy alapból elvesz. Sokan azt gondoljuk, hogy az élet igazságtalan, de ahogy Csiszár Jenő a műsorában szokta mondani : “A jóisten mindig x-re játszik”. Ugyanannyit negatív dolog történik velünk, mint amennyi pozitív, csak a pozitívat nem mindig vesszük észre, hisz azt természetesnek gondoljuk, azt elvárjuk. De negatív dolgoknak is történni kell, hogy a pozitívat, a jót értékelni tudjuk.
Viszont minden történik valamiért, nincsenek véletlenek. Gondolkodtam, hogy a belinkelt bejegyzést töröljem e, vagy csak húzzam át, de akkor olyan lett volna, mintha meg se történt volna. De megtörtént a jó is, és sajnos a rossz is. Mindenki sajnálja, de nem érdemes keresni a választ a miértekre, tovább kell lépni, előre kell nézni és mindezt pozitív hozzáállással.

De hogy ne ilyen rossz szájízzel fejezzem be a mondanivalómat, azért megosztom, hogy bodzaszörpre vágyom, és mivel van bodza a szomszéd kertjében, így hoztam fel és már a fazékban van arra várva, hogy az ízek összeérjenek és én végre megihassam.. Én már ennek az apróságnak is tudok örülni 🙂

Ma kaptam ezt a videót, de a reakciómat inkább nem írom le 🙂 Mennyire jófej ez a fiú, aki ezt megtette élete párjáért. Nem is tudom ismerek e olyat, aki ennyire romantikus és kreatív lenne, de még csak hallomásból sem… Persze, utána volt akivel ezt megvitattam és annak ellenére, hogy férfi, belátta, hogy “cool”. 🙂 Nézzétek meg, nagyon jó!!!

Imádom a rossz fiúkat, nemcsak a filmben, az életben is. Pont ezért szeretem a Halálos iramban “sorozatot”, mert pont ilyen fiúkról szól, meg persze kocsikról. Nagyon vártam már az ötödik részt. Annyira, hogy meg is néztem előtte mind a négyet. Azt hiszem jól tettem, hisz aki ezt kihagyta, nem biztos, hogy értette, hogy ki kicsoda a filmben. Összehozták az eddigi széria szereplőit, plusz belevettek újakat, akik brillíroztak. Nekem nagyon tetszett, szeretném még megnézni (párszor). 🙂 Ez a legjobb esti mese, persze csak úgy lehet nézni, hogy eltekintünk attól, hogy fizikailag képtelen dolgokat visznek végbe. Sajnos szinkronizáltan láttuk, így pláne kíváncsi vagyok az eredetire, még úgy is, hogy most egész jó lett a szinkron is. Jó poénok voltak benne, jó lett a zenéje, és a vége meg tökéletes csattanó, de csak azoknak akik ismerik az előző részeket. A sztorija kicsit hasonlít az Ocean’s filmekhez, de attól még élvezhető és hiphop elrepült a két óra. Big like 🙂

Elmaradt a mai angol órám, így hirtelen nem tudtam, hogy mit kezdjek a szabadidőmmel. Ahhoz túl meleg volt, hogy elmenjek futni (tudom, jó kifogás), de ahhoz pont jó, hogy hazasétáljak. Már többször jöttem haza gyalog, háztól házig pont 60 perc. Végre virágzik a hárs, a fű pedig tele van virágokkal. Ahhoz tudnám hasonlítani, amit az Alkonyat második részében láttam, amikor a főszereplők fekszenek a fűben. Nagyon szeretem ilyenkor a Szigetet, nyugalom van, csak a madarak csiripelése töri meg a csendet, mindenhol sétáló, bicajozó, sportoló emberek. Kell ennyi a léleknek, hogy felfrissüljön és új erőre kapjon.