Ismét összejöttünk. Kovácsok és Szabók. A helyszín változatlanul Zalakaros volt. Az ok pedig nem más, mint Géza (aki Németországban él) 70. születésnapjának megünneplése. Mindehhez adott volt a jó társaság, gyönyörű idő, nagyon finom ételek (életemben ilyen finom cigánypecsenyét még nem ettem) és a jó hangulat. Két feladatot is kapott minden meghívott család. Az egyik, hogy egy albumba kellett írni az ünnepeltnek valamilyen jókívánságot, amihez hozzá lesz téve a családról készült fotó. A másikban fel volt osztva egy vászon és minden családnak festeni kellett az egyik kis téglalapba valamit. Nem volt egyszerű, de mindenki megoldotta. Én voltam az utolsó és látszik is, hogy nem vagyok egy festőművész sőt.. bár az egyik családtag utána már csak művésznőnek hívott 🙂 Ezeket a képeket apu csinálta, mert én megkaptam a Géza (az ünnepelt) gépét, hogy kattintgassak jó sokat, mert tavaly is jó képeket csináltam. Mennyivel jobb lett volna ha egy szuperebb gép kerül a kezembe… 🙂 De majd egyszer talán…
Még egy érdekesség feltűnt a hétvége során. Az köztudott rólam, hogy szeretek napozni annak ellenére, hogy allergiás vagyok a napra és általában felhólyagosodik a bőröm. De most hiába feküdtem kint egész szombaton a barna színen kívül semmi “hólyagos változást” nem vettem észre. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, de én örülök neki 🙂 Éljen a nyugati vonzáskörzet 🙂

Merni kell nagyot álmodni… merni kell vágyakozni.. Hogy én most mire vágyom?
Egy elhagyatott úton, vagy tengerparton, éjszaka, egy cabrioban az ülés kicsit hátradöntve autókázni, miközben bámulom a csillagos eget és ez a szám szól… Csukjátok be a szemeteket és azonnal beindul a fantáziátok nektek is…

Az idei első teambuildinget a Margitszigetre szerveztük Elvirával. Szerintünk nagyon jól sikerült, volt minden… piknikezés, bringóhintózás, vicces kérdőív, activity… de beszéljenek a képek….

.. és a mi büszkeségeink 🙂

További fotók itt (made by Veszna).

Megint nincs semmi normális a tv-ben. A foci soha nem érdekelt, a Csillag születik meg szerintem már too much. Így kicsit írogatok, például arról, amiről már sokszor volt szó. Hogy miért történnek a rossz dolgok. Tavaly volt egy-két olyan történés az életemben (negatívak) amit nem értettem hogy miért és miért így.. mert nem így lett volna logikus, nem így kellett volna történnie, mert úgy gondoltam, hogy a sors nem akarhatja ezt. Százszor átgondoltam, végigfutott az agyamon, hogy talán én rontottam el valamit, de mindig arra jutottam, hogy nem, én most sem csinálnám másképp. Most már azt kell mondanom, hogy igenis mellém állt a sors, és most már értek/megértek mindent. Mellém állt, mert úgy gondolta, hogy én járok jobban, ha akkor kicsit szar is, de hosszú távon mindenképp így a jó. Most is van amit nem értek, de majd idővel biztos leesik ez is. Most még nem látom benne az értelmet, de nem is kell egyelőre. Addig is amíg ez megtörténik, várom az én X-emet.