Nem vagyok túl pozitív mostanában – mitől is lennék – de ez a film tegnap feldobott egy kis időre. Hivatali patkányok (Office space) a címe, de akár droidok vagy lúzerek is lehetett volna. Érdekes ezt egy olyan embernek nézni, aki multinál dolgozik, sok ismerős pillanat van, még ha ez ki is figurázza és sarkítva mutatja be a multik életét. Nem mai film, talán 99-es ha jól emlékszem, de én még soha nem láttam. Hihetetlenül jó és bekerült az alapművek kategóriába. Van benne cinizmus, beletörődés, humor, valósághű jelenetek. Aki végzett irodai munkát és kicsit beletudja magát képzelni, annak tetszeni fog. Nekem tetszett..

Kaptam ajándékba egy masszázst (na jó, átvitt értelemben, de így volt), így ma elmentem “beváltani”. Kb ez éltetett már napok óta, hogy mennyire jó lesz és legalább olyan is jó volt. Nem is tudom mikor voltam utoljára megmasszírozva.. Szakember által szerintem kb 7-8 éve, amúgy meg több mint másfél…. Szóval régen. Nagyon hiányzott és nagyon rám fért. Ahova fallabdázni járunk, ott láttam egy kiírást és mivel bérletesek vagyunk, kaptam kedvezményt is, így muszáj voltam kihasználni. A talpamnál kezdte, átnézte a szerveimet, végig elmondta hogy hol van baj, hol nincs, végignézte az izomzatomat (mert igen van),a hátamat – azonnal kiderült, hogy ülőmunkát végzek – majd ráadásként kaptam egy arcmasszázst és az arcomból kiolvasott gondolatokat. Hihetetlen, hogy a testből mennyi mindent ki lehet olvasni és mennyire találó dolgokat. Amúgy a masszőrt csak ajánlani tudom, Pálfi Annának hívják és a Mammut Squash Centrumban dolgozik. Nagyon kedves lány, akinek ez nem a munkája, hanem az élete, legalábbis én így éreztem.

.. így szavak helyett beszéljenek a képek… (klikk rá a többihez)

Lehet, hogy már írtam az álmaimról. Bár az is lehet, hogy csak akartam. Minden reggel úgy ébredek, hogy az álmaim valósághűen előttem vannak, de napközben elfelejtkezem róla. Olyan is volt már, hogy hirtelen nem tudtam hol vagyok. Már többször gondoltam rá, hogy reggel le kellene jegyzetelni, de ez valahogy mindig elmarad. Sokszor van, ahogy buszozom át a Margitszigeten, azon kattogok, hogy ez most hogy került elő, nyilván a tudatalatti dolgozik ilyenkor. Azt is olvastam, hogy akivel álmodunk, az nem azt jelenti hogy nekünk hiányzik, hanem hogy mi hiányzunk neki… hát ki tudja, egész jó kis bulvárregényt lehetne írni az álmaimban megtörtént eseményekről, személyekről… de hátha egyszer az álmok valóra válnak. Volt már olyan is, hogy egy álomnak köszönhetően került elő egy régi ismerős, de olyan is, hogy az álomban történt dolgot jelnek vettem, így egy bonyolult ügyet sikerült lezárni. A legérdekesebbek azok, amikor az életben ismeretlen emberek az álmomban jó ismerősként jelennek meg, egy ismeretlen helyen és én akkor ott ezt természetesnek veszem. És sajnos nagyon sokszor előfordul, hogy egy olyan barátról álmodok, aki már nincs köztünk, de az álomban vagy már meggyógyult vagy még beteg, de mellette vagyunk… ilyenkor kegyetlen dolog felébredni… De az élet megy tovább, és álmodo(zo)k tovább…

Erre a nehéz hétre:
“You wanna get to the castle…..you got to swim the moat.” (Eat, pray, love)