… legalábbis Angliában. De hálistennek itt még nyár van, napsütés és meleg. Másról nagyon nem tudok beszámolni, valami mindig van, de igazából semmi sincs. Ismét Ági mondata jellemzi leginkább az életemet: “You never know how strong you are, until being strong is the only choice you have.” Néha sikerül, néha nem.. az utóbbi napokban inkább nem, de “never give up”.
Azért nem ülök a négy fal között, múlt héten volt a lassan már hagyományosnak mondható bográcsozás a Pál-völgyi Barlangnál. Kivételesen fényképezőt nem vittem, de hála Laci-kollegának, készültek képek. 🙂 Kellemes este volt, jó társasággal, finom vacsival.
Hamarosan pedig csomagolhatok, irány Frankfurt és irány London…

Végre, végre!! 🙂

Nem jutok szóhoz… ezt még a legmerészebb, legpesszimistább álmaimban sem gondoltam… Nem tudom mi lesz.. durva újratervezésre lesz szükség…

Legalábbis most már papírja van róla, hogy házasember. Tudom, ez nem jelenti még azt, hogy megkomolyodott, vagy akár felelősségteljes férfiember lenne, de egy lépés előre… Semmi csinnadratta nem volt, gyors szertartás, ebéd és ők mentek is tovább a strandra, mi meg haza.. Szerencséjük volt, mert megérkezett végre a nyár, így jó képek is készültek.. A profik még nincsenek kész, de apu is készített egy csomót, azok itt vannak (persze azért belecsempésztem közéjük egy-kettőt a hivatalosak közül is… )

WTF??? Azt hittem reggel, hogy rosszul hallok, miszerint a svájci frank árfolyama meghaladta a 250-et (160 körül vettem fel a hitelt). Egyszerre lettem ideges és kétségbeesett, de csak néztem magam elé, hogy most mi lesz. És mi várható még ezután??? Meddig kúszik még felfele? Tavaly mikor bementem a bankba, hogy mit lehet csinálni (akkor 210 körül mozgott), azt a tanácsot kaptam, hogy még egy évet kell kibírni, utána visszamegy 200 alá… Nemhogy nem ment vissza, hanem még durván növekedésnek indult… és határ a csillagos ég… Ilyenkor kellene kiütnöm magamból a feszültséget és elmenni squasholni, de a héten megint elmarad 🙁 Eljutottam arra a szintre, hogy most már hiányzik és ha tehetném hetente többször is játszanék. Utoljára az aquastep-et élveztem ennyire 🙂 Na de mindegy, marad addig is a futás (ha fel bírok kelni) és a reménykedés..