Hú de mennyire hullámzott az elmúlt egy hét. Csütörtökön elindult felfele, de csak lassan, óvatosan, majd a hét utolsó napjára visszazuhant, tegnap este ismét fent, majd ma lent…. Nem is tudom mi a jobb, ez vagy a dögunalom. Viszont rájöttem, hogy tényleg mindent meg tudunk mi oldani nők… 🙂
És ami még fontos, VAN SZÚNYOGHÁLÓM!!! Nem is tudom miért húztam ilyen sokáig, hisz pikkpakk felraktam és végre nyitott ablaknál lehet aludni. Én már megszoktam – valamennyire – a csukott ablakot, de amikor esetleg valaki a nagy melegben itt aludt, akkor ő nagyon szenvedett. Most már ez is megoldódott 🙂

Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: “elmúlik”.

7.31 – útra készen a munkába, 5,2 km lefutása után…. így kell ezt csinálni 🙂 Most jó 🙂

Ismét építettük a csapatot. Annyira meleg van, hogy nincs erőm beszámolni, de volt minden… paprikáskrumpli, kívánságlámpa, tánc, hullócsillag?, hagymás rántotta, beszélgetés és mindenféle ami egy ilyen estéhez tartozik. És persze a fényképeket sem felejthetem ki… készült jó sok… 🙂

“The greatest mistake you can make in life is to be continually fearing you will make one…” (köszi Ági)