Sétálunk, sétálunk…

Elmaradt a mai angol órám, így hirtelen nem tudtam, hogy mit kezdjek a szabadidőmmel. Ahhoz túl meleg volt, hogy elmenjek futni (tudom, jó kifogás), de ahhoz pont jó, hogy hazasétáljak. Már többször jöttem haza gyalog, háztól házig pont 60 perc. Végre virágzik a hárs, a fű pedig tele van virágokkal. Ahhoz tudnám hasonlítani, amit az Alkonyat második részében láttam, amikor a főszereplők fekszenek a fűben. Nagyon szeretem ilyenkor a Szigetet, nyugalom van, csak a madarak csiripelése töri meg a csendet, mindenhol sétáló, bicajozó, sportoló emberek. Kell ennyi a léleknek, hogy felfrissüljön és új erőre kapjon.