Egy csomó gondolat kavarog a fejemben. Olyan, mint mikor kétségbeesett hangyák rohangálnak össze-vissza, egyik sem tudja hogy merre, csak annyit tudnak, hogy menekülniük kell. Így keverednek a gondolatok is. Idén az április 1-jei tréfa is elmaradt, pedig a tavalyi jól sikerült. Idén nem volt semmi jó ötletem. Amiről pedig azt gondoltam volna, hogy csak egy rossz tréfa, az nagyonis a kemény és kegyetlen valóság. Persze felmerül egy csomó kérdés is, főként a szokásos “miért”, de mindig ugyanoda lyukadok ki.. minden történik valamiért. Mindenben meg kell találni a jót, a pozitívat, csak így megy a túlélés. Valahogy lesz…