Jöhet most már a tavasz. De nagyon várom. Az Apukámtól kaptam jácintot, ami itt illatozik, így legalább a lakásban tavaszillat van.
Tudom, hogy már nem írtam egy ideje semmi tartalmasat, de annyi minden történt, hogy nem volt rá időm. Múlt héten becsúszott egy spontán színházi előadás, amire Noémivel mentem el és nekem nagyon nagyon tetszett. Ismét egy mondanivalóval teli, nagyon aktuális, nagyon magyar darab.
Hétvégén pedig történelmi jelentőségű dolog történt. De kezdem az elején. 14 éves koromban elmentem egy MOL által szervezett lovastáborba, Szirákra, ahol megismerkedtem egy hajdúszoboszlói, velem egyidős lánnyal, Annamarival. Az első pillanattól kezdve egy húron pendültünk, egy szobába kerültünk és nagyon jó nyaralás volt, utána még évekig rendszeresen leveleztünk. Egyszer összefutottunk náluk, Hajdúszoboszlón, kétszer meg itt Pesten, de igazából megszűnt a kapcsolattartás, néhány emailt váltottunk. Viszont most hétvégén itt volt dolga Pesten és szombat este meglátogatott. Ijesztő volt, hogy nem találkoztunk kb 10 éve és ott folytattuk ahol abbahagytuk. Nem is tudom hogy volt e valaha ilyen élményem. Ráadásul olyan mintha ugyanazok a dolgok történtek volna velünk, mintha párhuzamosan minden jó és rossz megtörtént volna mindkettőnkkel. Tényleg nagyon különös érzés volt..
Hétfőn ismét anyalánya program volt, ráadásul duplán, mert Ancsi is hozta az ő Anyuját. Szülinapjukra ismét kaptak színházjegyet. A darab nem volt annyira jó, de ők jól érezték magukat és már várják a következő ilyen estét 🙂
Ma pedig voltam újra squasholni, lassan már heti rendszerességgel járok és a mai társam szerint sokat javultam. Ez a mai amúgy is nagyon jó volt, pörgős, elfáradós de jó hangulatú.. teljesen feltöltődtem. Így várom a tavaszt és hogy újból mehessek futni 🙂