Nem is tudom hol kezdjem, bárcsak minden álmom így válna valóra. Ez a négy nap visszaadta az elveszett életkedvemet. Múlt hét elején még sál-sapka-kesztyű nélkül sehova nem indultam el, hétvégére pedig elég volt egy rövidujjú. Két napot otthon voltam, kb kint töltöttem az idő nagy részét, előhoztuk a kertibútor és Dórika (gyk a kutyánk) is megzakkant a boldogságtól, hogy végre kint van az egész család és vele is foglalkozik valaki. Hétfőn ebéd után visszajöttem, elővettem a futócipőmet és kimentem a Margitszigetre lefutni az idei első kört. Nem mondanám, hogy könnyen ment, ráadásul nagyon sokan voltak, kerülgetni kellett a sétálgató családokat, de várható volt, hogy a jóidő kicsalogat mindenkit. Este elmentünk színházba, a Tizenkét dühös ember című előadást néztük meg. Érdekes, csak ajánlani tudom, nagyon tetszett mindkettőnknek. Ma pedig a csajokkal (Elvira és Eszter) elmentünk kirándulni. Mivel már múlt héten jó időt mondtak mára, ezért mindenképp valamilyen kinti programot terveztünk, nekem pedig adott egy útvonal, amit már többször bejártam, még mindig nem unom, nekik pedig újdonság volt: Fogaskerekű – Úttörővasút – János-hegyi kilátó – Libegő. Közbeékelődött a Normafánál egy rétesezés, ami eddig nekem új volt, pedig jártam már ott, de azt nem tudtam, hogy ilyen isteni finom rétest lehet ott kapni. A túra indulástól érkezik 6 óra volt, ami kellően lefárasztott minket, de jó volt a napon lenni. Mivel hétvégén tapostam is, futottam is, így most olyan izomlázam van mint már rég volt. Holnap pedig újra squash.. 🙂 Jön a nyár, muszáj belehúzni 🙂

„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”