… the sky is blue, I am smiling and…. innen nem tudok folytatást 🙂 A mai napom egy hatalmas meglepivel indult. Elmentem pedikűrre Zsuzsihoz – ő az én Ági bnőm Anyukája – aki meglepett egy csokor virággal. Meglepetésemben hirtelen szóhoz se jutottam és annyira örültem neki, hogy utána a villamoson, az utcán mindenkire csak mosolyogtam, néztek is a munkahelyemen mikor beértem, hogy mi bajom van. És ez csak folytatódott egész nap. A hétfő-kedd után, ami borzalmasan szar volt, ez a nap felüdülésnek tűnt, pedig sok munkám volt, sokáig voltam bent, de nem tűnt olyan szenvedésnek. Annyi energiát kaptam ettől a naptól, hogy szívem szerint holnap is mennék dolgozni… 🙂 Azt hiszem, megőrültem 🙂

Szeretnék olyat játszani, hogy kívánok egyet és az teljesül…

Vagyis mered vagy nem mered? Egy francia film kulcsmondata volt, amit most ismét megnéztem. Szeress ha mersz a magyar címe. Nem mai darab, de aki szereti a francia filmeket, annak mindenképp tetszeni fog. Alapból szeretem Marillon Cotillard-t (Taxi, Piaf stb). Két fiatal között gyermekkoruktól egy különleges kapocs van, eleinte csak játszanak, aztán ez a játék komolyra fordul és elválnak egymás útjaik. Viszont ez a kapocs összeköti őket.. hogy mi történik azt nem írom le, akit érdekel nézze meg. Az életről szól és arról, hogy az élet is egy “mered vagy nem mered” játék, egy kaland. Bevállalod vagy nem? Meg mered tenni vagy nem? Utána megbánod vagy sem? Emlékszem még a reakciónkra mikor anno megnéztük moziban. Máshogy csapódott le mindkettőnknél. Más volt a női reakció és más a férfi. És teljesen máshogy látom most. Milyen fura, hogy az ember jelenlegi élete mennyire befolyásolja, hogy egy film mondanivalóját hogy fogja fel. Lehet, hogyha megnézem pár év múlva, megint máshogy fogom gondolni. Ezért inkább vagy megmerem nézni vagy nem….

Valami változás állt be az életemben, mert kakaóra vágyom. De nem konkrét csokira, vagyis arra is, de ez születésemtől állandó. Régen ha fagyiztunk, én mindig vaníliát kértem, a csokit nem szerettem. Most viszont meglátom a csokifagyit és beindul a nyáltermelésem. Ráadásul pár napja megkívántam a bolti kakaót, így esténként ez volt a vacsorám. Első nap Sole dobozos kakaó, másodikon Milli, harmadikon pedig Oké zacskós kakaó. A harmadik lett a nyertes, majdnem olyan íze van, mint gyerekkoromban, mikor a nagypapám elment reggel a pékségbe, hozott friss kiflit meg hozzá zacsis kakaót. Legalábbis ez jutott eszembe, ahogy tegnap ittam. Akkor egyfajta volt, mégis azt sírom vissza. Van még pár márka, szerintem végigkóstolom mindent. Az is lehet, hogy addigra megunom és megint nem akarok 20 évig kakaót inni.

“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.” (Kölcsey Ferenc)