Fehérvár, Fülöp Zsuzsi, fürdőzés, fáradtság. Ez jellemezte az elmúlt két napot.
Tegnapra vettem ki szabit és végre, végre lejutottam Zsuzsiékhoz Fehérvárra. Nem is tudom, hogy mióta terveztük már, nagyon nehezen jött össze, de nagyon jó volt látni őket és találkozni velük. Zsuzsi kolesztársam volt középiskolában, egy szobában laktunk, voltam náluk Velencén, ő volt nálunk Battán, voltunk együtt a velencei karneválon, együtt ünnepeltük Villeneuve győzelmét a Duna-parton, együtt palotásoztunk a szalagavatón, elég sok emlék köt minket össze. Reggel mentem hozzájuk, Kata nagyon barátságosan fogadott, nagyon cuki volt. Julcsi meg ahogy rámmosolygott, mintha Fülöp Laca jelent volna meg előttem. 🙂 Kicsit játszótereztünk, majd ebéd, s míg a csajok aludtak, addig mi beszélgettünk. Tetszik, ahogy neveli Zsuzsi a lányokat, van rendszer az életükben, jó volt őket nézni, mindezek ellenére szerintem Zsuzsó semmit nem változott. 🙂 Késő délután kikísértek a buszhoz, ahol még összefutottunk egy harmadik kolesztársunkkal, Kozival is. Őt szerintem legalább 10 éve nem láttam. Sajnos csak pár percünk volt, de hátha találkozunk még.
Ma pedig a Széchenyi-fürdőben voltam Ancsival és Elvirával, ezt kaptam tőlük szülinapomra. Mázlink volt az idővel, mert a kinti medencékben sem fáztunk, nagyon jó volt. És külön örülök, hogy “élmény” kaptam és nem egy tárgyat. Mert egy tárgyat egy darabig megőrzünk, de aztán elkavarodik, elfelejtődik, beporosodik, de egy élményt az ember soha nem felejt el. Ez is ilyen élmény volt. Bugyogtunk, szaunáztunk, áztattuk magunkba, miközben kibeszéltük az élet nagy dolgait. Jó volt 🙂 Ők elmentek kocsival, én pedig még sétálgattam a Városligetben, megnéztem a kivilágított Vajdahunyad várát és közben gondolkodtam…. volt min.
Most pedig mindjárt bezuhanok az ágyba, és azt hiszem ma sem fogok sokáig álmatlanul forgolódni.

Ennyi telt el a születésem óta. Meg azóta, hogy Saint Lucia az ENSZ tagja lett. Sok minden jár most a fejemben, de inkább elmesélem a tegnapi napomat. Péntek este hazamentem a szüleimhez, ahol már előre koccintottunk, pedig előre sosem szabad… Szombat reggeli után felkerekedett a család és elindultunk bevásárolni. Ez kaptam tőlük, mint ajándék. Több is volt ez annál… majd feljöttünk hozzám, amíg a fiúk ezt-azt megcsináltak, addig megmelegítettük az ebédet, amit én előre megfőztem, ebéd, tortázás majd ő indultak is haza. Csapó2, jött a baráti ünneplés. Ancsi 4 körülre ígérte magát, voltak terveink, de igazából én nem mertem tervezni. Elég hasonlóan gondolkodunk és nem is ő lett volna, ha nincs valami meglepetése. A meglepi Elvira volt 🙂 Nagyon jól esett, hogy két barátnőm végülis ismeretlenül a hátam mögött szervezkedett. Kaptam tőlük tortát, ajándékot, rendeltünk kaját és indulhatott is a buli. Ancsival szoktuk énekelgetni, pedig egyikőnknek sincs hangja, de nem szokott minket érdekelni. Sajnos Elvira ment tovább egy másik szülinapi buliba, és mi is úgy terveztük, hogy irány a Mulató. Viszont amennyire felpörögtünk a karaokezás közben, annyira bepunnyadtunk, amikor Elvira elment. Itt ültünk és azt vettük észre, hogy győzködjük magunkat miért ne menjünk sehova 🙂 Így lezuhanyoztunk, bebújtunk az ágyba és még dumáltunk.. meg ezen röhögtünk hogy milyen jól elmentünk bulizni… na ezért nem szabad tervezni 🙂 De nem panaszkodhatok, jó kis szülinapom volt. Képek is készültek, of course. 🙂

Köszönöm Család, köszönöm Csajok!!! + köszönöm azt a rengeteg sms-t, emailt, képeslapot,telefont, amit egész nap kaptam… Olyan emberek megtaláltak, akikre egyáltalán nem számítottam.

A legviccesebb ajándékom pedig idén ez volt. Köszönöm Lufthansa, pont erre van szükségem :):

Együtt néztük a világ két pontján… ott kora délután volt, itt kora este… de ugyanazt láttuk és hallottuk és közben megbeszéltük….. ez is volt:

“Lehet hogy nem vagy gyáva és
A végén Te maradsz állva
De mire jó úgy ez az élet
Hogyha futnod kell, amíg éled
És hiába vagy bátor
Mint egy római gladiátor
Aki keményebb mint a szikla
Mégis lehet hogy elég egy szikra”

Meg ez is:

“Gyere ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát,
De ha magadba nézel és azt látod,
Hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út amin jársz
És többé ne is fordulj vissza!”

Érdekes dolog egy nap alatt mindkét helyen “járni”… A jobbik eset, ha ilyen sorrendben történik, mert legalább jól zárul a nap. Az Apeh megint megtalált, szerintem jogtalanul, de kiderült hogy én vagyok a hibás, és fizessek. A lényeg, hogy amikor a lakást megvettem, megkaptam az illetéket, amire kértem méltányosságot, de egy évig ültek rajta és ezért nekem kell késedelmi pótlékot fizetni… a nagy…..Iszonyatosan felhúztam magam, jobban is mint kellett volna, nagyon ideges lettem. Majd hívott Ági, aki megkérdezte hogy nem megyünk e futni novemberben. El nem tudom mondani hogy mennyire boldog lettem…. pillanatok alatt elfelejtettem minden bánatomat és csak a novemberre koncentráltam. 2 év 3 év után újra találkozunk… nagyon nagyon várom. Majd ezek után mentünk teambuildingre. Mindenképpen valami mozgalmas dolgot szerettem volna a csapatnak, de a mozgás ki van lőve, így találtam egy akadályverseny-féleséget a Budavári Labirintusban. A nagyfőnökünk az utolsó pillanatban mégsem jött el, így 7en mentünk csajok. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat, biztos segített a pálinka is, amivel vártak minket. Bárki bármit mond, 4 pálinka után az ember már mindent élvez. De tényleg jó volt, nagyon érdekes feladatok voltak, sok új dolgot tanultunk és a hangulatra sem lehetett panasz. Hazafele beugrottunk még a törzshelyünkre, a Bambiba leöblíteni a rövidet és most már itthon üldögélek és azon gondolkodom, hogy lehet az hogy szedem az immunerősítő gyógyszeremet és mégis úgy meg vagyok fázva, hogy alig kapok levegőt. Lehet hogy mégsem kéne tartogatni a házipálinkámat, hanem kúraként adagolni és jobban leszek? 🙂

“Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak.”
(Oscar Wilde)