Minden évben a csapaton belül tartunk karácsonyt, ahol kihúzzuk egymás nevét és készítünk valami kisebb ajándékot. Idén az összevonással sem szakadt meg ez a hagyomány, sőt… kibővült azzal a feladattal, hogy verset kell írni arról a személyről, akit húztál. Nyilván úgy, hogy magára ismerjem….Muszáj vagyok megosztani az enyémet.. Nagyon találó lett 🙂 Ráadásul én kettőt is kaptam..
1.
“Nem vagyok én egy nagy költő
De megpróbálom elregélni, hogy ki is ő.
Azt mondják, erős a bors, de kicsi
A Licensee-knél bármi gond van, elintézi.
Chargeback téren páratlan
Éjjel-nappal mindig bent van.
Záráskor különösen imádom,
Az átvezetési számlát sűrűn korrigálom.
Ezúton kívánok Boldog Karácsonyt neki
Ajándékom – remélem – alaposan meglepi.”

2.
“Haja szőke, szeme nem tudom
De verset kell írni, ez az én nagy gondom.
Írjak le – mondták – mindent, mit szeret
Megpróbálok hát felsorolni mindent, amit lehet.
Pálinka az jöhet, na meg a jó bor
S ő az ki mindent tud az x-faktorról.
Mostanában sűrűn jár bambizni
De ezzel csak az rímel, hogy randizni.
Hát a rímekből kifogytam, mint látjátok
de azt már biztos tudjátok,
Ki az kit ajándékommal megtalálok.”

Update: Fotók

Semmi karácsonyi hangulatom nincs, pedig már csak pár nap van hátra. Sütöttem egyik este a mézeskalácsokat, de annyira kedvtelenül, hogy magamra sem ismertem. Tavaly ilyenkor már az összes süti kész volt, be voltak csomagolva az ajándékok és lelkesen vártam a Szentestét. Aztán kisebb gondolkodás után rájöttem, mitől pörögtem akkor ennyire. Idén ez a lelkesedés kimarad, pedig pár hete úgy tűnt, hogy jól alakulnak a dolgok… Össze kellene szedni magam, és belehúzni. Ma hazaugrottam, de jöttem is vissza, hogy hétvégén utolérjem magam és holnap végezzek a maradék tennivalóval. Ez az idézet pedig ma került elém, és azt hiszem ideális ehhez a hangulathoz:
“Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is, akitől nem is várjuk, okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több mint egyszer… és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét, szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen… sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd, mert …az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság… amit már sosem kapsz vissza!”

“Nem tudunk tiszta szívből szeretni valakit, akivel még sohasem nevettünk együtt.”
Agnes Repplier

Ez most jutott eszembe, hogy ez már az ötödik volt ennél a cégnél. Nagyon régóta vagyok itt. 🙂 Jó volt, de nem az eddigi legjobb…
Igazából fáradt vagyok így megyek is aludni, képek a szokásos helyen.

Rossz érzés, amikor próbálsz összetartani valamit, de nem megy. Ahogy telnek az évek annál nehezebb most pedig már szinte lehetetlen. Volt egy szuperjó társaság, amiből szépen lassan elkezdtek kiválni az emberek, most pedig már csak tényleg páran vagyunk. Sokat gondolkodtam, hogy össze kell e egyáltalán tartani. Hisz ehhez egy ember kevés, ehhez mindenkinek akarni kell. Minden évben görcsöltem rajta, próbálkoztam, tényleg mindent megtettem, hogy legalább évente egyszer összerántsam a teljes társaságot. Idén feladtam, már nem érdekelt, hogy találkozunk e vagy sem. De úgy tűnt, hogy másnak is fontos, így majd ő.. de neki sem megy.. sőt.. Elmondhatatlanul sajnálom, de azt hiszem egy baráti társaság épp most rúgja az utolsókat, pont most hullik darabjaira. Be kell látni, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ami nem működik, azt meg kell szüntetni, mert csak fájdalmat okoz. Akinek hiányzom, az majd úgyis keresni fog, vele fogok találkozni és talán többre nincs is szükségem. A barátainkat nem mi választjuk, hanem ők választanak minket. Kíváncsian várom a holnap estét..