Egy hihetetlenül jó könyvet olvastam most el évvégén. Az egyik legjobb, ami valaha a kezembe került. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A nagymamámtól kaptam karácsonyra Andre Agassi életrajzát, az Open-t és nem bírtam letenni. Soha életemben nem teniszeztem és nem is nagyon érdekelt, de a 90-es években mindenki tudta, hogy ki Andre Agassi, Pete Sampras vagy Steffi Graf, így kicsit én is visszamentem az időben. Egy emberről szól, akire rákényszerítették az életet, nem volt más választása, mint teniszezni. Sokszor fel akarta adni, sokszor legmélyebbről küzdötte fel magát. Onnan, ahol már mindenki feladta volna. Sokan feladták helyette is. De több torna elvesztése után is nyelt egy nagyot, összekaparta magát és megnyerte a következő versenyt. Kell az embernek jobb példakép??? Végigküzdötte az életét és elmondhatja, hogy mindent megtett ami tőle telt, legyűrte a hullámhegyek-hullámvölgyek közti szakadékot, most már boldog családos ember és a nevével fémjelzett iskolával örök nyomott hagyott.