Egyszer fent, egyszer lent, mondja a mondás.
A horoszkópom év elején ezt írta: “A 2010-et azzal a tudattal búcsúztathatják, hogy megtették azt, amit a sors elvárt tőlük, vagyis teljes joggal lehetnek elégedettek önmagukkal és az eltelt 12 hónappal.”
Hát nem vagyok elégedett, kicsit sem. Érdekesen indult. Ez az egyetlen, ami a horoszkópból is bejött. Gondolkodtam sokat, hogy idén hogyan értékeljem az évet. Volt már videó, volt már csúcspont-mélypont, volt már havi szintű elemzés. Most valami mást akartam. Valami olyat, ami tökéletesen jellemzi ezt az évet, ez pedig nem más mint a tanulás az életről. Sok minden történt, és mindenből tanultam. A legmélyebb nyomot az hagyta bennem, hogy bármekkora pofont is kapok, bármennyire török össze, bármennyire kerülök padlóra, fel kell állni és tovább kell lépni, mert csak így lehet túlélni. Ott maradhatok begubózva, önsajnálatba merülve, de csak én tudom magam felhúzni, mert egyedül vagyok. Csak magamra számíthatok. Idén többször megkaptam, hogy felhúztam magam köré egy falat, és senkit nem engedek át rajta. De én csak óvatos vagyok. Úgy gondolom, hogy aki át akar mászni rajta, az át tud… vagy akár lyukat is tud vájni a közepébe. Csak tudni kell hogyan. De hogy miket is tanultam idén:
– Rózsaszín köd csak illúzió, nem szabad hinni benne, mert elég gyorsan jön egy viharfelhő, ami szétrombol mindent. Egy viharfelhő, ami tartalmaz gyávaságot, határozatlanságot, bizonytalanságot…
– Emberek vagyunk és hibázunk. De ha fontos ember, akkor tudni kell megbocsátani. A szeretetnek erősebbnek kell lenni, különben a barátságnak semmi értelme…
– Kell tudni NEM-et mondani, hogy értékelni tudjuk az IGEN-t.
– Nem szabad hagyni magad befolyásolni és hagyni hogy mások irányítsák az életedet, mert bár ők mindig “csak jót akarnak”, mindig mindenkinek más a jó…
– A lelkileg sérült emberek csak energiát vonnak el és mivel megmenteni őket úgysem lehet, ezért ki kell iktatni, el kell távolodni tőlük..
– A barátságnál nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Hiába van sok barátom, de kevés olyan van, aki jóban-rosszban… Kevés olyan van, akit érdekel, hogy mi van velem…
Nem akarom teljesen negatívan zárni az évet, mert akármilyen rossz kedvem van, akármennyire le vagyok törve, mindig eszembe jut a barátnőm levele, hogy milyen szerencsés embernek mondhatom magam, mert:
– egészséges vagyok
– van Anyukám, Apukám és Testvérem
– van hol laknom
– van hol dolgoznom
– van mit ennem
– vannak barátaim.
A legfontosabb dolgaim megvannak, a többi már csak “luxus”. Törekedni a jobbra, a többre mindig lehet és kell is. Legyen így!
BOLDOG 2011-ET!
Egy hihetetlenül jó könyvet olvastam most el évvégén. Az egyik legjobb, ami valaha a kezembe került. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A nagymamámtól kaptam karácsonyra Andre Agassi életrajzát, az 