És tényleg. Hihetetlen,hogy milyen isteni idő volt hétvégén. Nagyon nagyon remélem, hogy marad a következő egy hétben is. Ma pólóban futottam a kajasokok által szervezett futónapon. Ami ritka, hogy még a nap is melegített. Amúgy futott az egész “szűk-család”. Két táv közül kellett választani: 3,6 vagy 7,2 km. Mivel eléggé keveset futok mostanában így nem volt kérdés, hogy az elsőre nevezek be, egyedül Máté futotta a többet. Érdekes, hogy másfélszer ennyit szoktam itt Pesten bevállalni, mégis ezt mintha kicsit rosszabbul bírtam volna. Talán mert reggel volt, talán nem a könnyebb a napjaimat élem.. de nem panaszkodom, megérte. Zsófi volt a legügyesebb 20 perccel, utána én 23-mal, Joci 28, míg Veszna kb 30 alatt futotta le. Azt, hogy pontosan a korosztályomban hányadik lettem nem tudom (Joci szerint első), mert az eredményhirdetést nem vártam meg, és bár kaptam ajándékot, meg bemondták a nevem, a helyezésre nem figyeltek. Fotók nincsenek, csak a rajszámom van meg, amin jól látszik az útvonal is.
Update: valaki fotózott és megtaláltam.. mégis van bizonyíték hogy ott voltam 🙂
Update2: megvan a végleges eredménylista, ami alapján a 30-40 év közötti nőknél MÁSODIK lettem 🙂 I run harder 🙂

Aki volt már ilyen helyzetben az tudja miről beszélek. Érdekes, izgalmas, de veszélyes is. Vajon megéri kockáztatni? Meddig lehet elmenni? Nem sérül e valaki közben? Most olvastam, hogy filmet készítenek belőle, a címe No Strings Attached lesz. Aki eddig nem tudta, hogy miről hablatyolok, annak bemásolom a film tartalmát: “A guy and girl try to keep their relationship strictly physical, but it’s not long before they learn that they want something more. ”
Kíváncsi leszek rá, bár nyilván happy enddel végződik. De ez is nézőpont kérdése, hogy mi számít happy end-nek. Ahogy nálam végződött, az is annak számít.. megmaradt a barátság. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy erősebb lett. Talán az egyetlen ember, akitől negatív kritikát elfogadok. Nincsenek félreértések, nincsenek elvárások, nincsenek álmodozások. Van két barát, akik sok mindenen átmentek együtt, jókat nosztalgiáznak rajta és ennyi. Ahogy a főnököm szokta mondani: semmit nem kell túlmisztifikálni. Úgyhogy várom a filmet 🙂

… atyja… ezért ismét megnéztem a Nem kellesz eléggé című filmet. Nagyon kellett ez most, sok igazság volt benne, ami elég ráhúzható a mostani életemre.
Amúgy nagyon jó idő volt, emiatt a kedvem is jobb lett és elég sok minden belefért a hétvégébe.. A szombat listás Ancsival telt.. shoppingoltunk, próbálgattunk, kirakóztunk, ettünk-ittunk, reklamáltunk, álmodoztunk, nagyon sokat nevettünk és jól el is fáradtunk. Ma pedig folytatódott a sor, piacolás, vásárlás, viráglocsolás, főzés, futás és most már pihenés. Egy telefonhívást vártam volna még, de ezt inkább nem kommentálnám. Ez lesz, amikor spontán éljük az életünket és nem beszélünk meg semmit.. na majd holnap este kiderül mi történt.

Nem mintha eddig nem tudtam volna ezeket, de a héten elég sok mindenre rájöttem:
– gond nélkül ki lehet bírni laptop nélkül több napig is
– a csabai kolbásznak nincs párja
– az igazi jó barátság nem a találkozás sűrűségétől függ
– attól mert valaki kíméletlenül és bántóan őszinte, még szerethet
– egész jól bírom az éjszakázást és másnap a munkát (ha nem iszom túl sokat)
– ha nem engedem el magam, soha nem lépek előre
– soha nem sül ki semmi jó abból, ha más szervezi az életedet
– akinek nem vagyok fontos, azt el kell engedni
– mindig kell valaki, aki tükröt tesz eléd, amiben látod a hibáidat, őt nevezik barátnak

Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk.
Néhányan attól, “Talán sosem bocsát meg nekem.”
Mások attól, “Talán megtudja az igazat.”
Néhányan attól, “El tudna küldeni?”
Igen. A világ egy félelmetes hely. És még rettenetesebb, ha egyedül kell szembenéznünk vele. (DH s07e06)