Úgy látszik senki nem szereti a bort… 🙁
Nagyon nyugis hetem volt és ezáltal unalmas is. A zárás simán ment, semmi stressz, semmi idegeskedés…. Fura volt a zárás napjának délelőttjén ülni és tudatosítani, hogy kész vagyunk. Többször átgondoltam, hogy biztos nem felejtettünk e el valamit, de nem. A levelezőtársaim is lebetegedtek, még chat-en se nagyon volt senki, így alig vártam, hogy vége legyen a hétnek, tökre untam magam. (remélem a főnököm nem olvassa 🙂 ) Túl vagyok életem első sötétben futásán is. Kicsit aggódtam, hogy félre ne lépjek, hisz nincs túl jó állapotban a pálya, de abszolváltam a feladatot. A látvány, a kivilágított várost mindent felülmúlt. Szuper volt így futni…
Ha már zenével kezdtem a hetet, akkor ezzel is fejezem be….

Arra keltem ma reggel, hogy ezt a dalt dúdolgatom. Az egy dolog, hogy már megint hétfő reggel volt, de akkor is.. vegyem jelnek? Lépni kéne nekem is? Amúgy nagyon jó szám, nagyon tetszik…
Nem mellesleg, ez egy különleges bejegyzés… aki kitalálja miért, az a vendégem egy borozásra.. az alapanyag már bent van a hűtőben, szóval hajrá, hajrá.. nem szeretném sokáig tartogatni. 🙂

Rossz érzés csalódni emberekben. Még rosszabb érzés olyanban, akiről azt gondoltad, hogy fontos vagy neki és elhitted (majdnem) minden szavát. Azt gondoltad, hogy őszinte és amit mond, úgy is gondolja. Ma este ilyen rossz érzés kerített hatalmában. Mert hatalmasat csalódtam valakiben… Aki bár már kevésbé fontos ember az életemben, de nem gondoltam volna, hogy ennyire hülyének néz. Pont engem, aki mindig mindennek utánajár. Így derült ki számomra valami, amit eddig titkolt/tagadott… és ugye alapigazság, hogy egyszer minden kiderül. A ténnyel nincs is baj, csak miért nem lehet ezt bevallani és miért kell pont az ellenkezőjeként viselkedni? Rosszul esett rájönni.. de csak magamat okolhatom, amiért mindig hiszek olyanoknak, is akinek nem kéne. Azt hiszem szanálni kellene a barátaim között. Mindig azon viccelődünk hogy a minőségre és nem a mennyiségre megyünk, de ez messze nem vicc. Kevés ember számít, de ők nagyon és remélem ez kölcsönös. Próbálom megtartani őket, hisz nem mi választjuk a barátainkat, hanem ők választanak minket. A többieknek pedig irány a parkolópálya..