Mit csinálsz akkor, ha megáll melletted a metrón egy lány, miközben te ülsz és nem tudod eldönteni hogy terhes vagy csak kövér? Ha kövér és átadod a helyed, mintha terhes lenne, akkor az nagyon ciki és kínos. Viszont, ha tényleg terhes és nem adod át, akkor az is kínos… Nincs jó megoldás…

Én tanulok,Te tanulsz, ő lóg.
Én vizsgázom, Te vizsgázol, ő nem buktatható.
Én dolgozom, Te dolgozol, ő hátrányos.
Én spórolok, Te spórolsz, ő segélyt kér.
Én nevelem a gyerekemet, Te neveled a gyerekedet, ő megveri a gyerekeinket…
Én megvásárolom, Te megvásárolod, ő kirabol.
Én továbbképzem magam, Te továbbképzed magad, ő segélyt kap.
Én……korán meghalok, Te korán meghalsz,ő a társadalom áldozata.

Azt hiszem, hogy az elmúlt héten több csokit ettem, mint az elmúlt két hónapban. Nem tudom mi van velem, egyfolytában csokit ennék… most is ettem.. lecsúszott egy egész tábla “füves” csoki.. Ráadásul tavalyelőtt egyszer ettem robbanós-cukros milkát, és azóta olyan keresek. Most találtam, megint lehet kapni. Így ez is beugrott valamelyik nap a kosaramba.. de ezt utálom, mert nem akarok úgy kinézni mint… na jó, inkább nem mondok semmit… Lehet, hogy itt az ősz, a változás ideje és emiatt jobban vágyom édességre. Ki tudja… egészséges egyensúlyt kéne tartani mozgással egybekötve, de ahhoz meg nincs kedvem. Mi lesz így velem???

“3 dolog van, amire minden lánynak szüksége van az életében:
alkohol -> hogy erősebbé tegye.
szerelem -> hogy gyengébbé tegye és a
legjobb barátok -> hogy felszedjék őt, amikor alkohol és szerelem miatt a padlón van.. ”
Most már tudom, miért vagyok ilyen erős 🙂

Kattogok jobbra-balra. Nem tudom mi lenne a jó/jobb. Nem tudom hogy lenne a jobb. És kivel? És mikor? Semmit nem tudok. Csak töprengek, jár az agyam, átgondolom a lehetőségeket a fekete oldalt is, a fehéret is és próbálok értelmes magyarázatok találni, de végül mindig ugyanoda lyukadok ki. Van egy “ismerősöm” fb-on, akit igazából már évek óta nem láttam, de mindig jó idézeteket tesz fel, én meg okosan elteszem őket. Nagyon sokszor van olyan, amit magamra veszek, mert igaz és mert tanulni lehet belőle. Sokszor mondom, hogy elég volt és feladom, nem küzdök többet, mert nincs értelme, de mégsem sikerül. Így most pont aktuális egy Popper Péter idézet:
“Ha jól odafigyelünk a szavak valódi értelmére, világossá kell válnia, hogy az ‘elfogadás’ nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét, legyen az bármilyen, talán éppen olyan, hogy változtatni akarunk rajta.”