Valami változás állt be az életemben, mert kakaóra vágyom. De nem konkrét csokira, vagyis arra is, de ez születésemtől állandó. Régen ha fagyiztunk, én mindig vaníliát kértem, a csokit nem szerettem. Most viszont meglátom a csokifagyit és beindul a nyáltermelésem. Ráadásul pár napja megkívántam a bolti kakaót, így esténként ez volt a vacsorám. Első nap Sole dobozos kakaó, másodikon Milli, harmadikon pedig Oké zacskós kakaó. A harmadik lett a nyertes, majdnem olyan íze van, mint gyerekkoromban, mikor a nagypapám elment reggel a pékségbe, hozott friss kiflit meg hozzá zacsis kakaót. Legalábbis ez jutott eszembe, ahogy tegnap ittam. Akkor egyfajta volt, mégis azt sírom vissza. Van még pár márka, szerintem végigkóstolom mindent. Az is lehet, hogy addigra megunom és megint nem akarok 20 évig kakaót inni.

“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.” (Kölcsey Ferenc)