Érdekes dolog egy nap alatt mindkét helyen “járni”… A jobbik eset, ha ilyen sorrendben történik, mert legalább jól zárul a nap. Az Apeh megint megtalált, szerintem jogtalanul, de kiderült hogy én vagyok a hibás, és fizessek. A lényeg, hogy amikor a lakást megvettem, megkaptam az illetéket, amire kértem méltányosságot, de egy évig ültek rajta és ezért nekem kell késedelmi pótlékot fizetni… a nagy…..Iszonyatosan felhúztam magam, jobban is mint kellett volna, nagyon ideges lettem. Majd hívott Ági, aki megkérdezte hogy nem megyünk e futni novemberben. El nem tudom mondani hogy mennyire boldog lettem…. pillanatok alatt elfelejtettem minden bánatomat és csak a novemberre koncentráltam. 2 év 3 év után újra találkozunk… nagyon nagyon várom. Majd ezek után mentünk teambuildingre. Mindenképpen valami mozgalmas dolgot szerettem volna a csapatnak, de a mozgás ki van lőve, így találtam egy akadályverseny-féleséget a Budavári Labirintusban. A nagyfőnökünk az utolsó pillanatban mégsem jött el, így 7en mentünk csajok. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat, biztos segített a pálinka is, amivel vártak minket. Bárki bármit mond, 4 pálinka után az ember már mindent élvez. De tényleg jó volt, nagyon érdekes feladatok voltak, sok új dolgot tanultunk és a hangulatra sem lehetett panasz. Hazafele beugrottunk még a törzshelyünkre, a Bambiba leöblíteni a rövidet és most már itthon üldögélek és azon gondolkodom, hogy lehet az hogy szedem az immunerősítő gyógyszeremet és mégis úgy meg vagyok fázva, hogy alig kapok levegőt. Lehet hogy mégsem kéne tartogatni a házipálinkámat, hanem kúraként adagolni és jobban leszek? 🙂

“Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak.”
(Oscar Wilde)

… the sky is blue, I am smiling and…. innen nem tudok folytatást 🙂 A mai napom egy hatalmas meglepivel indult. Elmentem pedikűrre Zsuzsihoz – ő az én Ági bnőm Anyukája – aki meglepett egy csokor virággal. Meglepetésemben hirtelen szóhoz se jutottam és annyira örültem neki, hogy utána a villamoson, az utcán mindenkire csak mosolyogtam, néztek is a munkahelyemen mikor beértem, hogy mi bajom van. És ez csak folytatódott egész nap. A hétfő-kedd után, ami borzalmasan szar volt, ez a nap felüdülésnek tűnt, pedig sok munkám volt, sokáig voltam bent, de nem tűnt olyan szenvedésnek. Annyi energiát kaptam ettől a naptól, hogy szívem szerint holnap is mennék dolgozni… 🙂 Azt hiszem, megőrültem 🙂

Szeretnék olyat játszani, hogy kívánok egyet és az teljesül…

Vagyis mered vagy nem mered? Egy francia film kulcsmondata volt, amit most ismét megnéztem. Szeress ha mersz a magyar címe. Nem mai darab, de aki szereti a francia filmeket, annak mindenképp tetszeni fog. Alapból szeretem Marillon Cotillard-t (Taxi, Piaf stb). Két fiatal között gyermekkoruktól egy különleges kapocs van, eleinte csak játszanak, aztán ez a játék komolyra fordul és elválnak egymás útjaik. Viszont ez a kapocs összeköti őket.. hogy mi történik azt nem írom le, akit érdekel nézze meg. Az életről szól és arról, hogy az élet is egy “mered vagy nem mered” játék, egy kaland. Bevállalod vagy nem? Meg mered tenni vagy nem? Utána megbánod vagy sem? Emlékszem még a reakciónkra mikor anno megnéztük moziban. Máshogy csapódott le mindkettőnknél. Más volt a női reakció és más a férfi. És teljesen máshogy látom most. Milyen fura, hogy az ember jelenlegi élete mennyire befolyásolja, hogy egy film mondanivalóját hogy fogja fel. Lehet, hogyha megnézem pár év múlva, megint máshogy fogom gondolni. Ezért inkább vagy megmerem nézni vagy nem….