… majdnem. Ritka hatékony/tevékeny napom volt. Tök jól haladtam, nagyon sok mindennel végeztem, bár ma is fél8kor jöttem el. Sikerült megoldani az angliai indiai kollegával egy egy hónapja húzódó IT ügyet is.. vicces lehetett a telefonbeszélgetésünk, eleinte túl sok mindent nem értettem 🙂 De mindketten örültünk. Én annak, hogy nem kell manuálisan begépelnem egy csomó adatot, ő meg hogy végre békén hagyom. Majd jött a nap jó híre. Amire álmomban sem gondoltam volna, max tudat alatt reménykedtem. Á, még azt sem…. szóval kaptam egy smst. Mikor megláttam kitől, jött a gyomorgörcs, hogy már megint mi van… a lényeg, hogy csökkentették a törlesztési-árfolyamomat… nagyon durván sokkal. Majdnem elsírtam magam örömömben, elkezdtem táncolni a székben, madarat lehetett volna fogatni velem. Úgy látszik, tényleg nem szabad feladni és elkeseredni, mert a legváratlanabb pillanatban minden jóra fordul(hat). Lehet, hogy közhely, hogy soha nem szabad feladni, ha szeretnénk valamit, de igaz. Na de majd meglátjuk, mennyire lesz jó nekem ezután…