F-days

Fehérvár, Fülöp Zsuzsi, fürdőzés, fáradtság. Ez jellemezte az elmúlt két napot.
Tegnapra vettem ki szabit és végre, végre lejutottam Zsuzsiékhoz Fehérvárra. Nem is tudom, hogy mióta terveztük már, nagyon nehezen jött össze, de nagyon jó volt látni őket és találkozni velük. Zsuzsi kolesztársam volt középiskolában, egy szobában laktunk, voltam náluk Velencén, ő volt nálunk Battán, voltunk együtt a velencei karneválon, együtt ünnepeltük Villeneuve győzelmét a Duna-parton, együtt palotásoztunk a szalagavatón, elég sok emlék köt minket össze. Reggel mentem hozzájuk, Kata nagyon barátságosan fogadott, nagyon cuki volt. Julcsi meg ahogy rámmosolygott, mintha Fülöp Laca jelent volna meg előttem. 🙂 Kicsit játszótereztünk, majd ebéd, s míg a csajok aludtak, addig mi beszélgettünk. Tetszik, ahogy neveli Zsuzsi a lányokat, van rendszer az életükben, jó volt őket nézni, mindezek ellenére szerintem Zsuzsó semmit nem változott. 🙂 Késő délután kikísértek a buszhoz, ahol még összefutottunk egy harmadik kolesztársunkkal, Kozival is. Őt szerintem legalább 10 éve nem láttam. Sajnos csak pár percünk volt, de hátha találkozunk még.
Ma pedig a Széchenyi-fürdőben voltam Ancsival és Elvirával, ezt kaptam tőlük szülinapomra. Mázlink volt az idővel, mert a kinti medencékben sem fáztunk, nagyon jó volt. És külön örülök, hogy “élmény” kaptam és nem egy tárgyat. Mert egy tárgyat egy darabig megőrzünk, de aztán elkavarodik, elfelejtődik, beporosodik, de egy élményt az ember soha nem felejt el. Ez is ilyen élmény volt. Bugyogtunk, szaunáztunk, áztattuk magunkba, miközben kibeszéltük az élet nagy dolgait. Jó volt 🙂 Ők elmentek kocsival, én pedig még sétálgattam a Városligetben, megnéztem a kivilágított Vajdahunyad várát és közben gondolkodtam…. volt min.
Most pedig mindjárt bezuhanok az ágyba, és azt hiszem ma sem fogok sokáig álmatlanul forgolódni.