Ennyi telt el a születésem óta. Meg azóta, hogy Saint Lucia az ENSZ tagja lett. Sok minden jár most a fejemben, de inkább elmesélem a tegnapi napomat. Péntek este hazamentem a szüleimhez, ahol már előre koccintottunk, pedig előre sosem szabad… Szombat reggeli után felkerekedett a család és elindultunk bevásárolni. Ez kaptam tőlük, mint ajándék. Több is volt ez annál… majd feljöttünk hozzám, amíg a fiúk ezt-azt megcsináltak, addig megmelegítettük az ebédet, amit én előre megfőztem, ebéd, tortázás majd ő indultak is haza. Csapó2, jött a baráti ünneplés. Ancsi 4 körülre ígérte magát, voltak terveink, de igazából én nem mertem tervezni. Elég hasonlóan gondolkodunk és nem is ő lett volna, ha nincs valami meglepetése. A meglepi Elvira volt 🙂 Nagyon jól esett, hogy két barátnőm végülis ismeretlenül a hátam mögött szervezkedett. Kaptam tőlük tortát, ajándékot, rendeltünk kaját és indulhatott is a buli. Ancsival szoktuk énekelgetni, pedig egyikőnknek sincs hangja, de nem szokott minket érdekelni. Sajnos Elvira ment tovább egy másik szülinapi buliba, és mi is úgy terveztük, hogy irány a Mulató. Viszont amennyire felpörögtünk a karaokezás közben, annyira bepunnyadtunk, amikor Elvira elment. Itt ültünk és azt vettük észre, hogy győzködjük magunkat miért ne menjünk sehova 🙂 Így lezuhanyoztunk, bebújtunk az ágyba és még dumáltunk.. meg ezen röhögtünk hogy milyen jól elmentünk bulizni… na ezért nem szabad tervezni 🙂 De nem panaszkodhatok, jó kis szülinapom volt. Képek is készültek, of course. 🙂

Köszönöm Család, köszönöm Csajok!!! + köszönöm azt a rengeteg sms-t, emailt, képeslapot,telefont, amit egész nap kaptam… Olyan emberek megtaláltak, akikre egyáltalán nem számítottam.

A legviccesebb ajándékom pedig idén ez volt. Köszönöm Lufthansa, pont erre van szükségem :):