Nehéz elfogadni, hogy múlik az idő, változnak a dolgok, és hiába zajlik minden ugyanúgy, mégsem ugyanaz, mint ami 10-12 éve volt. Ezt eddig nem hittem el, de tegnap be kellett látnom, hogy tényleg így van. Évek óta Battán rendezik meg a Summerfest-et ami egy nemzetközi néptáncfesztivál. Amikor még csitrik voltunk, nyár elejétől vártuk ezt a hetet, mert ilyenkor bulizott az egész város, lementünk az akkori szórakozóhelyre, tele volt ismerőssel és olyan nem volt, hogy valaki ne érezné jól magát. Erre számítottam tegnap is. Futótársammal Kingával nekiindultunk fél11 körül, hogy megnézzük idén ez hogy zajlik. Elvileg Karibi-est lett hirdetve 11-től, de mikor odaértünk még alig volt kb 10 ember. Egy idő után elkezdtünk fázni, ráadásul elég idegenül éreztem magam, az átlagéletkor is bőven az enyém alatt volt, így 1 körül számunkra véget is ért az este… Pedig még táncoltunk is, hátha attól jobb lesz a kedvünk, de nem sikerült.. a türelem sem termett rózsát, így az este nem úgy fejeződött be, ahogy azt megálmodtam.. talán folytköv holnap, akkor Elvirával próbálkozunk be…

Minden évben augusztusban összejön a Kovács-Szabó család Zalakaroson, ahol két családtagnak is van rezidenciája. Mindig van valami indok, hol egy házavató, hol egy kerek születésnap, idén az apropó az volt, hogy a német másodunokatesómék is hazajöttek, így az ő tiszteletükre gyűlt össze a család (bár azért páran hiányoztak). Nagyon jól sikerült a hétvége, messze felülmúlta a várakozásaimat. Nyilván ehhez hozzájárult, hogy nagyon meleg volt, így az idő nagy részét a medencében vagy mellette töltöttem, illetve hogy az egyik másodunokatesómmal, Virággal eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Utoljára 3 éve találkoztunk, de szinte ugyanott folytattuk, ahol akkor abbahagytuk. Meg hát itt volt a kis “szerelmem” is, Lukas… még mindig megnehezítette a kommunikációt hogy nem beszéljük a másik nyelvét, de azért jól megértettük egymást. Kirakóztunk, autóversenyeztünk, szólt az anyjának hogy én is menjek vele fürdeni, jött azonnal és fogta a kezem, kergetőztünk a medencében és a végén csak én kaptam puszit.. kell ennél több? 🙂

Végszónak pedig annyi, hogy ne vegyetek DM-es fürdőszobatisztítót… büdös és semmit nem ér… 🙁

…avagy ez az este nem jöhetett volna létre ITG nélkül..

Ezt szokta mondani Ági, amikor nem nagyon történik semmi. Ez van velem is. Egy hete szerintem semmi legesről nem tudok beszámolni. Munka és futás. Egy hete ilyenkor pedig még ünnepeltünk. Mivel a zánkai vetélkedőn elsők lettünk, ezért választhattunk egy tetszőleges üveg italt, mi pedig a jagernel maradtunk. Munka után el is fogyott, majd folytattuk a “mulatozást” és cápázást a Bambi nevű helyen, ami a munkatársak csütörtöki törzshelye. Jókedvben nem volt hiány, a képeket a zánkai mappába töltöttem fel, meg még ottaniakkal kiegészítettem.
Hétvégén itt voltam, semmi extrát nem csináltam, aludtam sokat, olvastam, filmet néztem és már hétfő is lett. A héten pedig már megint zárunk. A mi életünk igazából nem is áll másból mint zárásból. A hónap első hetében lezárjuk az első hónapot, a második hetében elkészítjük kimutatásokat, a harmadikban egyeztetjük a számlákat, a negyedikben pedig felkészülünk a zárásra. Nagyon hamar telnek így a hónapok. Valamit jól csinálhattam, mert ez a hét most sokkal lazább, mint ahogy vártam, sokkal kényelmesebben végeztem mindennel.