Már július van, el sem hiszem…. Mindennap van valami. Tegnap Ancsi jött fel. Miután találtunk nagy nehezen parkolót az autójának elindultunk a Margitszigetre vacsizni akár lángost akár olyan igazi hamburgert. Nem igazán érdekelt minket, hogy gyülekeznek a felhők, nagyon elszántak voltunk. Majd az első buszmegállóban kénytelenek voltunk pihenni, mert eleredt az eső. Mikor azt gondoltuk, hogy vége, folytattuk utunkat, de kb 50 m után leszakadt az ég, mi szarrá áztunk és csak röhögtünk, hogy még ez sem jött össze. Ráadásul hideg és nagyszemű eső áztatott minket. Így egyértelmű volt, hogy hazaérünk és bevágódunk a forró zuhany alá. Így lángos helyett maradt a pizza meg a dumaparty.
Ma pedig megnéztem a csajokkal az Eclipse-t. Olvastam kritikákat, szerencsére mindenféle negatív és pozitív is volt köztük. Szerintem az eddigi háromból ez volt a legviccesebb, ezen nevettünk a legtöbbet. Így, hogy a múlt héten olvastam újra a könyvet, kicsit idegesített a sok kimaradt és mixelt jelenet, de nyilván nem lehet másfél-két órában összefoglalni 700 oldalt. A zenéje ennek is nagyon tetszett. Fura volt a két fiú harca a lányért, illetve a lány harca, hogy lehet két emberbe szerelmes valaki… mi alapján dönt, mi a fontos. És hogy tudják manipulálni egymást .. 🙂 Kifelé jövet persze ki voltunk mindhárman akadva, hogy mennyit tudnak szenvedni, de ez hozzá tartozik a történethez. Néha az élet is csak egy nagy szenvedés….