Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját,
Mert könnyen meglehet, hogy felvarrja más.
Aki szeret, annak hallgasd meg a szavát,
Mert könnyen lehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba,
Mert könnyen lehet, hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd! Öleld naponta,
Mert könnyen lehet, hogy megöleli más.
És akkor – hidd el – nem ő a hibás!
Újabb álom vált valóra, mégha csak félig is. 12 éve, amikor a franciák játszották a foci-vb döntőjét, a srácok a Francia Intézet előtt nézték, viszont én otthon büntetésben voltam (igen, 18 évesen) és nem mehettem sehova, így akárhogy könyörögtem, ide sem. Azóta szerettem volna szabadtéren nézni barátokkal és nem egyedül otthon a tv-előtt. Tegnap este 5kor még úgy tűnt, hogy marad a szokásos felállás, annyi változással, hogy Battán alszom és otthon nézem. Majd megérkeztek a budapesti barátok talpig spanyol-öltözetben és beindult a fantáziánk. A szomszédban kivittük a tv-t a kertbe, kitettük a napozóágyakat, felkészültünk fröccsel és sörrel és néztük a meccset. Minden tökéletes lett volna, ha nem bénáznak, nem “ribanckodnak” ennyit és tényleg fociznak. De a lényeg, hogy nyertek a spanyolok! 🙂
Na jó, ez így ebben a formában nem igaz, de az igen, hogy bAbgulyást vacsorázott ma a bAbok apraja-nagyja. Danyi Petiékhez voltunk hivatalosak Gödöllőre, akik (Kata és Peti) nagyon finom levessel vártak minket. Gyönyörű házuk van, gyönyörű környezetben, csak ámultunk és bámultunk. Talán mindenki valami ilyesmit képzelt el magának 🙂 Sajnálom, hogy a madridi párosunk nem tudott hazajönni, valaki mindig lemarad és kimarad, ez az élet rendje. Érdekes, hogy kinek hogy alakult az élete, mennyit változtunk, mennyire mással foglalkozunk, de amikor előjönnek a táboros élmények, akkor ugyanazok a lüke tizenévesek vagyunk, mint 5-10 éve voltunk És remélem, hogy nem is nagyon fogunk megváltozni.
Már július van, el sem hiszem…. Mindennap van valami. Tegnap Ancsi jött fel. Miután találtunk nagy nehezen parkolót az autójának elindultunk a Margitszigetre vacsizni akár lángost akár olyan igazi hamburgert. Nem igazán érdekelt minket, hogy gyülekeznek a felhők, nagyon elszántak voltunk. Majd az első buszmegállóban kénytelenek voltunk pihenni, mert eleredt az eső. Mikor azt gondoltuk, hogy vége, folytattuk utunkat, de kb 50 m után leszakadt az ég, mi szarrá áztunk és csak röhögtünk, hogy még ez sem jött össze. Ráadásul hideg és nagyszemű eső áztatott minket. Így egyértelmű volt, hogy hazaérünk és bevágódunk a forró zuhany alá. Így lángos helyett maradt a pizza meg a dumaparty.
Ma pedig megnéztem a csajokkal az Eclipse-t. Olvastam kritikákat, szerencsére mindenféle negatív és pozitív is volt köztük. Szerintem az eddigi háromból ez volt a legviccesebb, ezen nevettünk a legtöbbet. Így, hogy a múlt héten olvastam újra a könyvet, kicsit idegesített a sok kimaradt és mixelt jelenet, de nyilván nem lehet másfél-két órában összefoglalni 700 oldalt. A zenéje ennek is nagyon tetszett. Fura volt a két fiú harca a lányért, illetve a lány harca, hogy lehet két emberbe szerelmes valaki… mi alapján dönt, mi a fontos. És hogy tudják manipulálni egymást .. 🙂 Kifelé jövet persze ki voltunk mindhárman akadva, hogy mennyit tudnak szenvedni, de ez hozzá tartozik a történethez. Néha az élet is csak egy nagy szenvedés….
SEGÍTSETEK!!!
Hallottatok már ezekről a márkákról, mint HOLLISTER, ABERCROMBIE vagy EDHARDY???
Aki igen, tegye már meg, hogy ideírja kommentbe, vagy dob nekem egy mailt… fontos lenne nagyon… Köszi, köszi…