Egy fergetegesen jó hétvégét töltöttem a kollégáimmal a Balcsin. Általában minden évben van sportnap, ami nem aratott soha túl nagy sikert, így most inkább szerveztek egy céges hétvégét Zánkára, a régi úttörőtáborba. Kb 300-an dolgozunk a cégnél, de csak az egyharmada jött el. Talán jobb is volt így. Pénteken munka után indultunk százéves lepukkant buszokkal. Először azt hittük, hogy ez valami vicc, hogy a kánikulában légkondi nélküli buszokkal megyünk, de a szervezők komolyan gondolták. Majd arra gondoltunk, hogy tuti így edzenek minket, hogy a múltbeli hangulat visszatérjen és ne sokkoljon minket a szoc típusú szállás. Mert elég brutálisan 80 évekbeli volt. A szobában 6 ágy, az ablakok becsavarozva, a fürdő-wc a folyosón. De ez igazából senkit nem zavart. Kb este 9re értünk le, zsíros kenyérrel vártak minket, ami nagyon jó ötletnek bizonyult az esti ivászat előtt. Majd indult a nyitóbuli, amin mindenki tombolt, nagyon jó táncolható számokat hozott a DJ és amikor megszólt a Sing Hallelujah olyan extázisba kerültem, hogy hajnali 3-ig bírtam. Másnap sikerült az egyik kollegának 7kor keltenie minket. Úgy gondolta, hogy ő nem fáradt, így ne aludjunk mi sem. Reggeli igazi menzateával, majd indulás partra. Béreltünk két sárkányhajót, így belefért egy evezés is, délutánra pedig a szervezők egy vetélkedőt hoztak össze. Különféle állomásokon különféle feladatokat kellett megoldanunk. Activityben Elvirával sziporkáztunk 🙂 Ő mutogatott, rajzolt, beszélt, én meg vágtam rá a megfejtéseket. Szuperjó volt a csaj. Előzetes feladat volt, hogy találjunk ki csapatnevet, illetve valamit amitől megkülönböztetjük magunkat a többi csapattól. Ha már Zánka és úttörőtábor, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha stílusosan úttörőnyakkendő lenne ez a valami, az egyik csapattárs pedig javasolta a Cáparaj nevet, amikkel osztatlan sikert arattunk, ugyanis a többi csapat nem készült a néven kívül semmivel. Ráadásul nekünk volt egyenpólónk is. Igaz holtversenyben, de meg is nyertük a vetélkedőt. Hihetetlen jó csapatunk volt, könyvelő lányok és IT-s fiúk… ugye, hogy már alapból nyerő??? 🙂 A vacsit pedig nekünk kellett megfőzni. Lehetett választani gulyáslevest, lecsót, pörköltet és paprikáskrumplit, és minden csapat – elvileg – megfőzte magának. A mi paprikáskrumplinkat én nem tudtam kivárni és mivel az IT-sok a megmaradt alapanyagból főztek pálinkás lecsót, így azzal próbáltam jóllakni. Annyira nem is volt rossz, mint ahogy hangzik. Elvileg ezután jött volna a főbuli, de mivel pénteken már mindenki kitombolta magát, így ez nehezebben is indult be, meg kevesebben is voltunk, de azért jól éreztük magunkat. Ma reggel pedig arra keltünk, hogy hatalmas szélvihar van és szakad az eső. Várhatott volna még egy kicsit, mert be volt tervezve egy délelőtti fürdőzés, de nem panaszkodhatunk. Ha a nyár maradék része is ilyen jó lenne mint ez a hétvége volt, akkor tökéletesen elégedett lennék 🙂 Képek hamarosan.. fotóztam én is, de begyűjtöm a többiektől is és a legjobbak publikálva lesznek, addig is íme a csapatunk…