Nagyon elfáradtam a héten, de most már kezdek magamhoz térni, miután sikerült 12 órát aludnom. Bár lehet hogy még mindig aludnék, ha Ancsi nem hívott volna 🙂 De muszáj volt megbeszélnünk a történéseket, mert a héten mindketten el voltunk havazva, így egymásra nem jutott elég időnk. Jelenleg be kell segítenem egy másik csapatnak, így a 10-12 órás munkanap jellemezte a hetet. Azért sikerült eljutnom futni is, de utána mindig folytattam azt, amit abbahagytam. De nem panaszkodhatok, örülök hogy van lehetőségem egy kicsit több pénzt keresni, és mindig ez jut eszembe, amikor már jojóznak a szemeim a monitor előtt. Hálistennek szeretem csinálni, értek is hozzá és így nem esik olyan rosszul a túlórázás. Majd lesz ez jobb.. 🙂

Tegnap este felhívott egy nagyon jó barátom, akivel a hosszas beszélgetés során előkerült, hogy tavaly amikor rossz passzban voltam, akkor azzal próbált feldobni, hogy mondjam el, hogy aznap milyen 3 pozitív dolog történt velem. És el tudtam mondani. Mindig történik velünk jó dolog, csak észre sem vesszük, természetesnek gondoljuk, pedig az ilyenek adnak erőt és az ilyeneket kell értékelni. Ő is elmondta a tegnapi történéseit és most én is megpróbálom összeszedni. Nem azért nehéz, mert nincs, hanem mert több is van. Apróságok, de fontosak…
1. Szabadságon van a közvetlen főnököm, így a havi call-t nekem kellett egyedül lebonyolítani az angol nagyfőnökkel… jobban ment mint gondoltam
2. Tavaly kaptam egy szuperjó fülhallgatót, amit futáshoz használtam, de a sok mozgástól tönkrement.. bárkit kérdeztem, azt a választ kaptam hogy kuka.. DE…találtam egy nagyon jófej kollegát, aki megforrasztotta meg nem tudom mit csinált vele, így a mai 5,5 km-t már vele futottam..
3. Sütöttem tortát.. remélem finom lesz
Ha valaki megosztaná velem a sajátjait, akkor örömmel elolvasom. Mert mindenkivel történik mindennap 3 jó dolog…. 🙂

Nem azért nem írok, mert eltűntem, hanem mert nem tudok miről.. bonyolult az élet és nehéz eldönteni, hogy melyik úton menj tovább, ha elérsz egy kereszteződéshez. Menj tovább a kitaposott biztoson, vagy térj le a kis sötét elágazáson… ami lehet, hogy a tengerpartra visz, de az is lehet, hogy egy sötét barlangba. Az, aki sokszor hozott már hol jó, hol rossz döntéseket, az egy idő után óvatossá válik. Mindent háromszor, ha nem ötször meggondol, és még utána is bizonytalan. Hát így…
Közben begyűjtöttem a fotókat Zánkáról, itten meg lehet tekinteni. Majd még töltök fel, egyelőre ennyi van…

Egy fergetegesen jó hétvégét töltöttem a kollégáimmal a Balcsin. Általában minden évben van sportnap, ami nem aratott soha túl nagy sikert, így most inkább szerveztek egy céges hétvégét Zánkára, a régi úttörőtáborba. Kb 300-an dolgozunk a cégnél, de csak az egyharmada jött el. Talán jobb is volt így. Pénteken munka után indultunk százéves lepukkant buszokkal. Először azt hittük, hogy ez valami vicc, hogy a kánikulában légkondi nélküli buszokkal megyünk, de a szervezők komolyan gondolták. Majd arra gondoltunk, hogy tuti így edzenek minket, hogy a múltbeli hangulat visszatérjen és ne sokkoljon minket a szoc típusú szállás. Mert elég brutálisan 80 évekbeli volt. A szobában 6 ágy, az ablakok becsavarozva, a fürdő-wc a folyosón. De ez igazából senkit nem zavart. Kb este 9re értünk le, zsíros kenyérrel vártak minket, ami nagyon jó ötletnek bizonyult az esti ivászat előtt. Majd indult a nyitóbuli, amin mindenki tombolt, nagyon jó táncolható számokat hozott a DJ és amikor megszólt a Sing Hallelujah olyan extázisba kerültem, hogy hajnali 3-ig bírtam. Másnap sikerült az egyik kollegának 7kor keltenie minket. Úgy gondolta, hogy ő nem fáradt, így ne aludjunk mi sem. Reggeli igazi menzateával, majd indulás partra. Béreltünk két sárkányhajót, így belefért egy evezés is, délutánra pedig a szervezők egy vetélkedőt hoztak össze. Különféle állomásokon különféle feladatokat kellett megoldanunk. Activityben Elvirával sziporkáztunk 🙂 Ő mutogatott, rajzolt, beszélt, én meg vágtam rá a megfejtéseket. Szuperjó volt a csaj. Előzetes feladat volt, hogy találjunk ki csapatnevet, illetve valamit amitől megkülönböztetjük magunkat a többi csapattól. Ha már Zánka és úttörőtábor, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha stílusosan úttörőnyakkendő lenne ez a valami, az egyik csapattárs pedig javasolta a Cáparaj nevet, amikkel osztatlan sikert arattunk, ugyanis a többi csapat nem készült a néven kívül semmivel. Ráadásul nekünk volt egyenpólónk is. Igaz holtversenyben, de meg is nyertük a vetélkedőt. Hihetetlen jó csapatunk volt, könyvelő lányok és IT-s fiúk… ugye, hogy már alapból nyerő??? 🙂 A vacsit pedig nekünk kellett megfőzni. Lehetett választani gulyáslevest, lecsót, pörköltet és paprikáskrumplit, és minden csapat – elvileg – megfőzte magának. A mi paprikáskrumplinkat én nem tudtam kivárni és mivel az IT-sok a megmaradt alapanyagból főztek pálinkás lecsót, így azzal próbáltam jóllakni. Annyira nem is volt rossz, mint ahogy hangzik. Elvileg ezután jött volna a főbuli, de mivel pénteken már mindenki kitombolta magát, így ez nehezebben is indult be, meg kevesebben is voltunk, de azért jól éreztük magunkat. Ma reggel pedig arra keltünk, hogy hatalmas szélvihar van és szakad az eső. Várhatott volna még egy kicsit, mert be volt tervezve egy délelőtti fürdőzés, de nem panaszkodhatunk. Ha a nyár maradék része is ilyen jó lenne mint ez a hétvége volt, akkor tökéletesen elégedett lennék 🙂 Képek hamarosan.. fotóztam én is, de begyűjtöm a többiektől is és a legjobbak publikálva lesznek, addig is íme a csapatunk…