Középiskolában volt egy tanárom, aki – miután bejutottam az országos franciaverseny következő fordulójába – azt mondta nekem, hogy “Éva, maga a holdfény az éjszakában”. Ezt azóta sem felejtettem el. És ezt azóta sem mondta nekem senki. Ma én mondhattam volna ezt Eszternek. Végre sikerült összehoznunk a találkát, és meglátogattam őket. Annyira édes volt, ahogy aludt a kezemben. Ott voltam fürdetésnél is, csak nézelődött, néha olyan volt, mintha mosolyogna. Elfelejtettem az egész hét negatív dolgait és az összes gondomat, elmúlt a hisztim, le se akartam rakni. Sugárzott belőle a nyugalom, persze azért néha kicsit sírt, de még ez is bőven belefér. (és igen Ancsi, pont arra gondoltam… )
A másik holdfény az Anyukám, aki városi szinten pedagógus elismerést kapott. Nagyon büszkék vagyunk Rá 🙂

Jó nagy és tele. Ráadásul ez már tart egy ideje. Ma nagyon gáz napom volt. Kb olyan mint tegnap meg tegnapelőtt. Meg azelőtt. Sok minden zavar. Pl hogy úton útfélen Párizsba akadok. Miért, miért, miért? A csúcs a mai utolsó volt.. egy special offert… ünnepeljem július 14-ét Párizsban. Hát köszi. Ha rajtam múlna… El kell idén jutnom oda. MUST HAVE!!! Majd jöttek a félrekönyveléseim. Rossz helyre, rossz devizában, mindent rosszul. Ettől ideges lettem. Gondoltam, hogy a szar délelőttöt lezárom egy jó ebéddel. Ezt sem kellett volna, mert egy munkatársam olyan storyt adott elő, hogy majdnem kiköptem a kaját (és ezt most negatívként mondom). Olyan vallású, hogy nincs szex esküvő előtt. És elkezdte ecsetelni hogy milyen lesz az esküvő utáni éjszakájuk. És a fiatalember, hogy is fogalmazzam szépen, messze nem jóképű. Szóval gyorsan elment az étvágyam. Sorry érte, de nem igazán tudom magam néha türtőztetni. Vannak jó percei a napnak, de általában melankólikus és hisztis vagyok, megspékelve néhány bunkó beszólással. Tudom, tudom, ez hiba… de ha felismerem, akkor az már félig siker a gyógyulás felé, ugye? Hát így…
Úgyhogy most megiszom a szokásos esti pohár boromat, átgondolom a napomat és lefekszem aludni.

Na ki mondta ezt? Lehet, hogy nem pontos az idézet, a lényeg benne van.

Elvira kb 2 hónapja látta, hogy lesz a Nemzeti Banknak nyílt napja, így azonnal felírtuk a naptárunkba és úgy időzítettünk, hogy ott legyünk. Nekem nagyon tetszett az épület, nagyon sok újdonságot és érdekességet hallottunk és az elemzők, akik meséltek a gazdasági dolgokról, olyan érdekesen adták elő, hogy órákig tudtam volna hallgatni őket.
Tudtátok például, hogy:

Nem írok le minden érdekességet, akit érdekel menjen el. Következő túrám a Parlamentbe vezet. Van kedve valakinek csatlakozni?