Középiskolában volt egy tanárom, aki – miután bejutottam az országos franciaverseny következő fordulójába – azt mondta nekem, hogy “Éva, maga a holdfény az éjszakában”. Ezt azóta sem felejtettem el. És ezt azóta sem mondta nekem senki. Ma én mondhattam volna ezt Eszternek. Végre sikerült összehoznunk a találkát, és meglátogattam őket. Annyira édes volt, ahogy aludt a kezemben. Ott voltam fürdetésnél is, csak nézelődött, néha olyan volt, mintha mosolyogna. Elfelejtettem az egész hét negatív dolgait és az összes gondomat, elmúlt a hisztim, le se akartam rakni. Sugárzott belőle a nyugalom, persze azért néha kicsit sírt, de még ez is bőven belefér. (és igen Ancsi, pont arra gondoltam… )
A másik holdfény az Anyukám, aki városi szinten pedagógus elismerést kapott. Nagyon büszkék vagyunk Rá 🙂