Itthon vagyok. Vidéken. Gondoltam egyet-kettőt és hazajöttem. Persze a logisztika nem ment egyszerűen, de spontán minden megoldódott. Ancsi felvett az állomáson, beköszöntem a családnak és elmentünk vacsizni a szokásos helyünkre. Akár úgy is mondhatnám, hogy a Duna-parton vacsoráztunk 🙂 Mindezek hirtelen döntések voltak, ami azért nagy szó, mert mi mindig mindent megtervezünk. Még a tervet is. Egyszer tuti ez lesz a vesztünk. Tervezésben és kombinálásban világbajnokok vagyunk. Pedig tudjuk azt is, hogy kombinálás az élet megrontója. 🙂 Azt hiszem, így, hogy jön a jóidő, többet fogok hétköznap is hazajárni, főleg ha meg tudom oldani a reggel Pestre jutást. Azért más itt egy este, meg más a panelban. Lehet, hogy Battán kéne laknom, csak valami kertesházban? 🙂 Erről is beszéltünk este, meg sok minden másról. De most vár az ágy, akkorákat ásítozom, hogy mindjárt bekapom a monitort…