Én már másodjára. Négyen mentünk. Az Anyukám, Ancsi, az ő Anyukája meg én. Olyan régóta terveztük már ezt, hogy így négyen elmegyünk színházba, most végre összejött. Nekem ismételten nagyon tetszett, végig azt énekelgettem hazafele, hogy “kimegyek a Berettyóra…..” meg hogy “…míg a barnát karolgatod, a szőkét meg elszalasztod…”. Vagy valami ilyesmi. Fülbemászó dallamok 🙂 Az Anyukáknak is nagyon tetszett, úgy váltunk el, hogy ők legközelebb is jönnek. Beültettük őket magunk elé, így láttuk a reakciójukat bizonyos jeleneteknél. Jókat mosolyogtunk rajtuk.Ancsi meg mást várt. De ez az én hibám, mert túlságosan sok jót meséltem erről a darabról, így az elvárása is nagy volt. Persze dokumentáltunk ismételten. 🙂

Csak úgy mellékesen… sajnálom, de nagyon haragszom erre a nemnormális emberre (nem írom le a nevét, mert nem akarom hogy a keresők idetaláljanak), aki így elrontotta az életét. Hisz értékes, tehetséges és mégis elkövetett egy hibát. Nem kicsit, nagyot. Ezt meg nem történté nem tudja már tenni, viselnie kell a következményeket, de megszakad a szívem érte…. 🙁