Amikor 1994-ben kezdtünk, akkor volt a Hunfalvy SZKI 110 éves. Egész évben ünnepeltünk. Azóta eltelt 15 év, így a 125-dik szülinap alkalmából öregdiák-találkozót szerveztek. Nagyon vártuk, már szilveszterkor beszéltük, hogy mi tuti ott leszünk. És ott is voltunk. Sajnos az osztálynak csak egy töredéke, igazából az a csapat, amelyik a normál hétköznapokon is tartja a kapcsolatot, de nagyon jó volt együtt nosztalgiázni. Az igazgató – aki az egyik kedvenc tanárunk volt és én azóta is imádom – tartott egy rövid beszédet, az udvaron volt enni-innivaló, meg lehetett nézni a naplókat, közben a tv-ben régi iskolahiradók, szalagavatók mentek, elkaptunk egy-két tanárt is útközben, a tornateremben pedig disco-féle dolognak kellett volna lennie. Előkerültek az emlékek, ki hogy került ide. Ha annak idején nem erőszakosak a szüleim, akkor minden máshogy alakul. Én az érdi VMG-be akartam menni, de ők nem engedték. Az volt az indok, hogy egy sima érettségivel semmire nem megyek, ha esetleg mégsem szeretnék továbbtanulni a negyedik év után. Ez egy nagyon jó hírű, erős iskola volt már akkor is. Emlékszem, hogy az ált. iskolai osztályfőnököm és az ig.helyettes az mondta anyunak, hogy hiába vagyok kitűnő tanuló, nagyon kevés az esélyem, hogy bekerülök. Végül abban maradtam a szüleimmel, hogy megpróbálom az előfelvételit, ha sikerül, akkor Hunfalvy, ha nem akkor Érd. Sikerült. És úgy gondolom, hogy nagyon jól jártam, szerettem ide járni, szerettem a tanárokat, szuper osztályunk volt, és az első végigsírt év után már szerettem koleszos is lenni. Örülök, hogy a szüleim ilyen előrelátóak voltak és ilyen jó döntést hoztak. Hiszem azt, hogy egy 14 éves gyerek nem tud felelősségteljesen dönteni. Őt az érzelmei viszik előre. Én sem azért akartam Érdre menni mert az milyen jó iskola, hanem mert a barátaim is odamennek. Mekkora hülyeség, nem? Itt is lettek új barátaim, nem is akármilyenek. Mutatja az, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot. És mi a végkövetkeztetés? Talán az, hogy nagyon szeretem ezeket a fiúkat. És azt hiszem, ők is nagyon szeretnek engem 🙂 Jók vagyunk így hatan együtt! 🙂

Ami pedig vicces volt a tegnap estében, hogy épp kerestem a volt kolesztársaimat, amikor egy ismerőssel akadt össze a tekintetünk. Általános iskolában évfolyamtársam volt. Mint kiderült, a pincérek battaiak voltak 🙂 Hihetetlen kicsi a világ.