Tegnap a munkából megint hazafelé (értsd Batta) vettem a irányt. Reggel elmentem fodrászhoz, majd bevásárlás és főzés. Anyuék elutaztak reggel, így abban maradtunk, hogy Laci bevásárol én meg főzök. Bár tegnap még puffogtam, hogy én ugyan nem, mert bunkón viselkedett velem, és különben is pukkadjon meg, de úgy tűnik, én nem tudok sokáig haragudni, mert 11-kor a konyhában szorgoskodtam. Főztem póréhagymalevest, lasagne-t (ez nála a favorit) meg császármorzsát. Délre a kaja az asztalon volt.. hiába, Szabó-gyerek vagyok, nálunk meg délben mindig ebéd van. Majd elpakoltam neki hétfőre meg keddre kis dobozokban, kidobott az állomásra és már jöttem is vissza. Amilyen pörgős volt a délelőtt, annyira nyugis a délután. Semmit nem csinálok. Vagyis be van kapcsolva a gép, és végre tudtam beszélni az Athénban élő barátnőmmel. Lassan befekszem az ágyba és megnézem a sorozataimat, amikkel elmaradtam az elmúlt 3 hétben. Ilyen katasztrófális időben nem is nagyon lehet mást csinálni. Vagyis lehetne…. na de ezt inkább nem részletezném 🙂