Megint bejött a női megérzésem. Bár így is szívtam, de kisebbet mint amúgy. Van egy munka, amit ráértem volna péntek délután/ hétfő délelőtt megcsinálni, de valamiért elkezdtem csütörtök délután. Ez volt a szerencse. Normál esetben egy óra alatt kész, örömmel látom, hogy nincs differencia és megyek tovább. Na most is kész lettem ennyi idő alatt de ennyi difit már rég láttam… így a kollegámmal, mint az őrültek, nekiálltunk korrigálni. A legviccesebb, mikor a korrekciót elrontjuk és azt is korrigálni kell, de ott is valamit elnézünk és a végén már azt sem tudjuk mi volt az eredeti könyvelés. Régen volt ilyen húzós hóvégi zárásom. Elvirával 5kor akartunk indulni a Pálinkafesztiválra, de nem sikerült tartani a tervet, fél7kor mondtuk hogy na akkor go. Ott találkoztunk még kollégákkal, iszogattunk mindenféle finomságot. Sajna nagyon hideg lett, én meg nem vittem túlzásba a melegruhát így fél10 körül véget ért számomra a mulatság. Hoztam – remélhetőleg – nagyon finom ágyas szilvapálinkát apukámnak, kíváncsi leszek milyen.
Ja és még történt érdekes dolog. Miután csütörtökön a laptopról megkaptam azt a kicsit sem örvendetes hírt, pénteken este 18.00kor kaptam egy emailt, hogy készen van. Fura. Nem tudom még mikor tudok érte menni, de már legalább látszik az alagút vége.
Várom a holnapot! 🙂 Hogy miért? Erről fog szólni a következő bejegyzés 🙂