Nem a nagyobbik kisöcsém, hanem a kisebbik. Mert nekem kettő van. Meg egy kishúgom. Igaz, a két utóbbi csak fogadott testvérek, de ugyanúgy szeretem őket mintha igaziak lennének.
Szóval a kisebbik kisöcsém 14 éves.. az előbb beszéltünk, mert válogatott kajakos és most ért haza edzőtáborból. Aranyos, mert meséli, hogy mi történtek. Próbáltam visszagondolni, hogy az én időmben milyenek voltak az ennyi idős fiúk. Nehéz amúgy vele, mert nem egy szószátyár, ebben nagyon nem hasonlítunk. Gondoltam kifaggatom a “nőügyeiről”, mert biztos van már szerelme. Nekünk is volt. De visszamennék az időben. Bár lehet, hogy mindent ugyanígy csinálnék 🙂 Közben bele is lendültünk, ugyanazokkal a problémákkal küzd mint én anno.. mi van, ha nem tetszem neki.. vagy ha igen? vagy ha mégsem? Na jó, innentől nem publikus a tinédzserkori évődés 🙂

Btw ritka pocsék hétvégém volt… tudom hülye vagyok, de már várom a holnapot, hogy menjek dolgozni. Kb péntek reggel óta várom, hogy ennek a hétnek vége legyen és jöjjön már egy új, amikor tiszta lappal indulhat minden.