Annyi minden volt tegnap, hogy az egyik legfontosabbat ki is felejtettem. Megszületett Katona Lénárd Levente, aki a kolleganőm, Gabi kisfia. Láttam róla képet, nagyon kis tüneményes a szöszi feje, illetve beszéltem a büszke Anyukával az előbb,minden rendben velük, jó volt hallani, ahogy sugárzik a hangjából is boldogság. Gratula Nekik!

Érdekes hét áll mögöttem. Nagyjából minden gondolatom a hülye tüdőm körül forgott, de szándékosan nem írok most erről, majd ha megvan mindenféle eredmény és tudom már a konkrétumokat. Emiatt elég változó volt a hangulatom is, míg szerdán este a tesómmal és Ancsival könnyesre röhögtem magam, addig csütörtökön végigsírtam az utat Érd és Bp között, majd este már megint viszonylag jó kedvem volt. Elég sok minden összejött az elmúlt hetekben és várható volt, hogy egyszer kijön belőlem. Viszont péntek reggel valami megfordult, amikor is elindultam dolgozni, kiléptem a házból, megcsapott a tavasz illata, csiripeltek a madarak, sütött a nap, a villamosmegállóban pedig megláttam egy nénit, aki nárciszt árult. Nem volt kérdés, hogy a reggeli helyett veszek egy csokor virágot, így mosolyogva és jókedvűen léptem be a munkahelyemre. Ritkán van ilyen. Egész nap jó kedvem volt, bár rengeteg feladat összegyűlt, mégsem pánikoltam, sőt élveztem a munkát 🙂 Erre kaptam azt a “kommentet”, hogy na akkor most azonnal menjél haza, mert itt már baj van 🙂 Nem is maradtam sokáig, mert jött hozzám egy régi ismerősöm. Sajnos megkért, hogy ne írjak róla, mert fél a lebukástól, így csak annyit mondhatok, hogy ő is meghatározó szereplője volt a középiskolai éveimnek 🙂 Megvacsiztunk, beszélgettünk, majd elindultunk a többiekhez a Marximba, ami a középiskolai törzshelyünk. Pasibuli volt, de elráncigált, meg állítólag a többiek is örültek nekem. Meg én is örültem nekik. Majd átmentünk Vesznáékhoz a Pótkulcs nevű helyre, de nem hagyott bennem mély nyomót. Túl sokat nem sikerült aludnunk, de a korai kelést nem bántam, mert szétszedtem a hálószobát, mármint az ágyat, kitakarítottam alatta (hú, miket találtam), leszedtem ott is a függönyt, ablakot pucoltam, tudom, megőrültem, de szeretem a rendet. Most meg lassan indulok, Vesznával megyünk haza Battára. Elvileg a Deákon találkoznánk, de lehet hogy meglepem mert a Városligetben van, kiülök a lépcsőre egy könyvvel a kezemben és megvárom ott. Mondtam már hogy imádom a tavaszt? 🙂