Itt ülök és szenvedek. Mennék már nagyon, de a főnökasszony és a sofőr csak fél óra múlva ér ide. Gondoltam írok a “hülye” munkatársaimról, de azt mondták hogy róluk inkább ne. Pedig látszik, hogy már ők is fáradtak és érdekes fejeket vágnak. Mariann koncentrál nagyon valamire, mert még a szeme is alig mozog. Na most elkezdett valamin mosolyogni. Sari meg itt bosszankodik, mert csak egy lap jött ki, mikor ő hármat nyomtatott. Ugye milyen kemény az élet.
Jó hír, hogy ma nem fájt a szemem, biztos azért mert elővettem a szemüvegemet, amiben okos titkárnőfejem van. De ez igazából nem fontos, hanem, hogy látok. A torkom még mindig fáj, de majd apukámnál öblögetek….
Nagyon jó dolgom van ám, hogy kocsival mehetek haza, de ez is csak azért, mert elvisszük a Zsófinak összegyűjtött kupakokat. A diákok körében gyűjtést szerveznek. Régen papírgyűjtés volt, most kupakgyűjtés. Haladunk a korral… Én meg szóltam az itteni takarító néninek, aki összegyűjtötte nekem és most viszem haza. Így megvan a mai jó cselekedetem is..
Még mindig szenvedek és még mindig csak 3 perc telt el azóta, hogy ezt elkezdtem írni… Miről is irogathatnék még… pl hogy a tesóm behúzta a kéziféket, és nem megyünk holnap sportolni. Vagy hogy a fodrászom lemondta az időpontot, így holnap nem lesz levágva a hajam. Na jó, inkább abbahagyom, mielőtt még több sületlenséget írnék…. Have a nice weekend!