Én pedig futottam. Először délnek, aztán északnak. Sütött a nap, néha fújt szembe a szél, de engem ez nem zavart. Be akartam magamnak bizonyítani, hogy nincs semmi baja a tüdőmnek és biztosan a leletek tévednek. Sikerült. Beraktam a kedvenc zenéimet, elkezdtem agyalni az élet nagy dolgain és mire észbe kaptam már fordultam is vissza. Ha őszinte akarok lenni, akkor nem életem legjobb futása volt, de jól esett. 3-3,5 km-nél volt egy holtpont, ahol majdnem feladtam, de tudtam, hogy meg tudom csinálni, nem arról vagyok híres hogy bármit is feladok. Így meglett a teljes kör. Azért elég sok erőt adott, hogy tele volt a Sziget. A legnehezebb a folyamatos orrfújás volt, mert még mindig nem gyógyultam meg teljesen, de jól haladok. És igen, szedek vitamint 🙂 Remélem marad ez a kellemes idő és jövő héttől rendszeresen lehet sportolni.

Ebéd után sziesztaként el szoktam olvasni az aktuális híreket, és most megláttam a következő hírt: Elhízott az akcióhős. Valami női megérzésként rákattintottam és láttam hogy az én kis Vinim (ok, Ancsi-Ági a tiétek is 😀 ) icipicit meghízott. Na jó, kicsit annál talán jobban. Dehát ő nem tehet ilyet.. őt szoktam példának felhozni, hozzá szoktam hasonlítani…. mi lesz most így? 🙂 Aztán az is lehet, hogy csak jól megphotoshopolták és ugyanolyan bombapasi mint volt, csak kellett neki valami reklám. Ági, mit tudsz róla, Te közelebb vagy hozzá 🙂 🙂 🙂
Ráadásul azt is írják, hogy 10 éve nem volt komoly kapcsolata… hát mire vár? A számom +36 …. 🙂 🙂

Hivatalosan ma van az Anyukám szülinapja, de már tegnap elkezdtük az ünneplést. Délelőtt sütöttem neki klasszikus amerikai sajttortát, majd elmentünk ebédelni. Battán nincs túl nagy választék, minden egyes alkalommal ugyanoda jártunk, de Anyu most mást szavazott meg és egész jó választásnak tűnt. Nagyon jól laktunk. Majd otthon megvolt az első gyertyagyújtás és nagyon nagy sikere volt a tortának. Még én is meglepődtem 🙂 Délután Vesznával elmentünk sétálni, Laci felvitt minket az állomásig, ott felraktuk Mátét a vonatra és hazasétáltunk, de addigra már éreztem hogy valami bibi van a torkommal. Csak hogy éreztessem milyen gáz volt, ülve tudtam csak elaludni, mert különben úgy éreztem, hogy megfulladok. A mai nap pedig hasonlóan telt, most Túró rudi tortát sütöttem, mert jöttek a szomszédok meg a Mama. Délután jöttem is vissza.. hiába… mindenhol jó, de legjobb itthon.. Pedig gyönyörű tavaszias idő volt, de jó érzés volt újra itt lenni…. Kell néha a nyugi…

Itt ülök és szenvedek. Mennék már nagyon, de a főnökasszony és a sofőr csak fél óra múlva ér ide. Gondoltam írok a “hülye” munkatársaimról, de azt mondták hogy róluk inkább ne. Pedig látszik, hogy már ők is fáradtak és érdekes fejeket vágnak. Mariann koncentrál nagyon valamire, mert még a szeme is alig mozog. Na most elkezdett valamin mosolyogni. Sari meg itt bosszankodik, mert csak egy lap jött ki, mikor ő hármat nyomtatott. Ugye milyen kemény az élet.
Jó hír, hogy ma nem fájt a szemem, biztos azért mert elővettem a szemüvegemet, amiben okos titkárnőfejem van. De ez igazából nem fontos, hanem, hogy látok. A torkom még mindig fáj, de majd apukámnál öblögetek….
Nagyon jó dolgom van ám, hogy kocsival mehetek haza, de ez is csak azért, mert elvisszük a Zsófinak összegyűjtött kupakokat. A diákok körében gyűjtést szerveznek. Régen papírgyűjtés volt, most kupakgyűjtés. Haladunk a korral… Én meg szóltam az itteni takarító néninek, aki összegyűjtötte nekem és most viszem haza. Így megvan a mai jó cselekedetem is..
Még mindig szenvedek és még mindig csak 3 perc telt el azóta, hogy ezt elkezdtem írni… Miről is irogathatnék még… pl hogy a tesóm behúzta a kéziféket, és nem megyünk holnap sportolni. Vagy hogy a fodrászom lemondta az időpontot, így holnap nem lesz levágva a hajam. Na jó, inkább abbahagyom, mielőtt még több sületlenséget írnék…. Have a nice weekend!

Legalábbis nekem. Nyilván másnak annyira nem volt fontos egetrengető probléma, de újra működik a wcm, talán jobb is mint új korában, hála ITG-nek, akit – félretéve a büszkeségemet – felhívtam, átjött, diagnosztizált, elmondta milyen alkatrész kell, én megvettem, majd most este visszajött és összeszerelte. Úgyhogy most kicsit boldogságosabb vagyok, mint mondjuk délután voltam. Egy gonddal kevesebb… Talán ma már jobban alszom… érzem, hogy majd leesik a fejem a helyéről, olyan fáradt vagyok. Ráadásul két napja folyamatosan remeg a jobb szemem is.. eléggé idegesítő tud lenni. Szerettem volna ma még kicsit olvasni is, de most látom hogy negyed12 van… Úgyhogy irány az ágy….Remélem Béla ma éjjel nem fog partyzni. Ezen a héten minden éjjel arra keltem, hogy túrja a kavicsait.