Ezt mondogattam ma nagyon nagyon sokat. Volt, akinek azért mert szomorkás volt, volt akinek elege volt, volt akinek csak úgy. Meg magamat is győzködöm. 🙂 Na jó, most ne úgy képzeljétek, hogy mint valami kakukkos óra, aki ezt ismétli egész álló nap. Pl azt is sokat mondogattam hogy “Ne idegesítsél már”. Szépen, lassan tagoltan, érthetően. De a lényeg ez előzőn van. Igenis, egyszer élünk és ki tudja meddig. Olyan rövidke az életünk, észre sem vesszük és már a nyugdíjas otthonban fogunk dekkolni, addig meg még annyi dolgunk van. Persze, idegeskedhetünk meg agyalhatunk dolgokon, de minek. Ha a “ma” jó, akkor kit érdekel a “holnap”. Max reménykedünk benne, hogy a “holnap” is jó lesz. A lényeg, hogy őrültségeket kell csinálni. Ugye, ugye?? Tervezzük a tökéletes őrültséget egy ideje, de valahogy még nem találtuk ki mi az… Nemhogy 30-ig nem sikerült, de ha így haladunk 40-ig se fog :))) De egyszer élünk.. ezért most megeszek egy zacskó csokis mazsolát.. Igazából hétvégére vettem, de ha most kívánom meg, akkor most kell megenni, nem? 🙂 Hétvégére meg majd lesz más…