Megkésve bár, de törve nem.. megérkezett múlt hét csütörtökön a fél-Lojek család. Sajnos Zolit azonnal szólították a hivatalos ügyek, de Ariellel sikerült pénteken találkoznom a Nagyinál. Kicsit félve mentem, hisz csak eltelt két év, mióta utoljára találkoztunk, nem tudtam vajon emlékszik e. De nagyon barátságos volt a kezdetektől. Annyira kis törékeny, szívem szerint el sem engedtem volna a kezemből. 🙂 Ráadásul nagyon jó lehettem, mert hozzám július 10-én is beugrott a Mikulás… nagyon köszönök mindent 🙂
Szombaton volt apukám szülinapja, ők aznap jöttek haza a nyaralásból, így Veszna főzött, én sütöttem, elhoztunk Mamát, jó kis szülinapi meglepetés várta mire hazaért. Délután mentünk Arielért és Zsuzsiért Érdre. De jól érezte magát nálunk, persze ebben nagy szerepe volt Zsófinak, akivel azonnal egymásba szerettek. Ariel istennőként nézett rá, ha Zsófi evett akkor ő is, ha énekelt akkor ő is, ha táncolt akkor ő is. Zsófi meg örült hogy végre van egy “kishuga”, akivel babázhat. Játszottak a Hannah Montana-s szobában, az udvaron a kutyákkal, a macskákkal, megnézték a teknőst, nekem pedig más dolgom nem volt mint követtem őket mint valami paparazzi és dokumentáltam mindent a család számára. Néha felkaptam, megpuszilgattam aztán folytatták tovább a játékot 🙂 Este a kocsiban már laposakat pislogott (még mindig nem tudom angolul ezt hogy mondják :))), valószínűleg nagyon elfáradt.
Nagyon örülök, hogy sikerült összehozni a battai kiruccanást, hisz tudom milyen kevés idejük van, mindenki látni akarja, így értékelem hogy ilyen sokat lehettünk együtt. És talán még leszünk is…
Ma végre megint nyár volt úgyhogy kicsit pihengettem, olvastam, napoztam és megint nem volt kedvem visszajönni a betonrengetegbe. Holnaptól ismét back to work, de nincs kedvem…:(

Sokat beszélgettünk már az én Ancsi barátnőmmel, hogy milyen lesz majd ha egyszer megöregszünk. Én úgy tudom elképzelni hogy egészségesek leszünk a férjünkkel, éljük a nyugdijasok boldog életet, utazgatunk, unokázunk stb. Persze Ancsival mi kitaláltunk egy gonoszabb változatot is, de azt inkább nem írom le. 🙂 De hogy ez most miért is jutott eszembe?? Tegnap mentem haza és láttam, hogy egy idős bácsi odamegy a ház előtt az autóhoz, a hátára kapja a feleségét és elindul vele. De közben viccelődtek, mosolyogtak mindketten. Majd bevitte, belerakta a lift elé készített tolókocsiba és megsimogatta miután rájött hogy minden rendben. 60 feletti embereket képzeljetek el. És úgy hogy a bácsi se tűnt túl erősnek. Mégis a feleségéért összeszedte minden erejét hogy be tudja vinni a hátán a liftig. Annyira megsajnáltam őket, de aztán rájöttem, hogy boldogok, látszik rajtuk, hogy a nehézségek ellenére nem bánkódnak, mosolyognak, számíthatnak egymásra. Ráadásul ezek után is arra figyelt a bácsi, hogy engem előre engedjen, de elszégyelltem magam és mondtam hogy menjenek csak, én ráérek… Remélem ez a blog meglesz és nyugdijas koromban vissza tudom olvasni, kíváncsi leszek én milyen leszek..

.. és meleg az idő, az ember strandra jár… Még jó hogy nem terveztünk be a strandolást, mert a battai strandra kitehették volna a megtelt táblát. Iszonyatos tömeg volt. Ilyenkor jó ha valaki kertesházban lakik és van egy felfújható medencéje. 🙂
Hétvégén a szomszéd szülők elutaztak két napra, így megkaptam a két csemetét. Már egy héttel ezelőtt kitaláltuk hogy szombaton megnézzük az Ice Age 3-at. Zsófinak nagyon tetszett, Máté szerint jó volt, bár az első jobb, szerintem meg ezt már inkább nem kellett volna, nekem nem tetszett ez a dinoszauruszos vonal, de hát nem felnőtteknek csinálták, hanem gyerekeknek. Mi a 3D-s változatot néztük ami kétszer annyiba került mint a sima, és dugig volt a mozi. Vége a válságnak, vagy mi? Mi is csak azért mentünk erre, mert volt kultúrautalványunk, amit elfogadtak.
Vasárnap pedig otthon voltunk, délelőtt pizzát sütöttünk. Reggel az én szüleim is elmentek nyaralni, így magunkra maradtunk. Ez volt az első alkalom, hogy a négy gyerek együtt volt otthon. Kipakoltunk a kertbe és ott ebédeltünk. Közben felmelegedett a medencében a víz, úgyhogy meg volt a délutáni program is, olvastunk, fejtörőztünk, majd elmentünk fagyizni, nagyon jól elvoltunk. Remélem most már marad is ez a jó idő.. azonnal más lesz a kedvem 🙂

Szinte vérre menő vitákat tudunk folytatni azon, hogy eszek vagy eszem.. Egy cikk szerint minden helyes, eszek valamit vagy eszem azt. Ennyi.. Én nem is vagyok kiakadva egyiken se. Viszont van egy gyenge pontom, aminél legszivesebben a falat tudnám kaparni, az pedig ha valaki a MUSZÁJ-t ly-vel írja. Nem fáj neki?? Nem látja, hogy az igy csúnyán néz ki?? Sikítani tudnék.. Hasonló érzéseket kelt bennem a FOLYIK j-vel.. hányan, de hányan leírják így… Elküldeném őket az én Rigó Kati nénimhez, meg Miklós Magdi nénimhez, ott megtanulnák egy életre…

Sok olyan álmom van, ami egy-egy hasonló témához kapcsolódik, de van egy olyan, ami ma éjjel már negyedszer tért vissza. Próbáltam megkeresni az álmoskönyvben, de nem találtam semmit. A lényege, hogy készülök az esküvőmre, már mindenki ott áll, készenlétben, várja a bevonulást, én is felöltöztem a fehér ruhába, majd közlöm, hogy mégse szeretnék férjhez menni és lefújom az egészet. Nem tudja valaki mit jelenthet ez?? Ráadásul most nagyon előttem van az egész kép, ott voltak Pálinkás Andiék, Fleisz Peti, Nazy, a nagyszüleim (akik már nem élnek sajnos), és most először konkrét volt a férjjelölt is.. Eddig soha nem tudtam hogy kihez nem akarok hozzámenni, de most őt is láttam, bár igaz csak hátulról, de Peti kimondta a nevét.. Ott állt fehér öltönyben fekete ing, fehér nyakkendő és ő se tudta hova tenni a döntésemet. Majd odajöttek a nagyszüleim (akik már nem élnek), hogy szégyelljem magam, mert ők egy havi nyugdijukat költötték a szállodai szobára és ilyen kínos helyzetbe hozom a családot. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy mi volt az indokom. Nemcsak most, előzőleg sem, de valami tudatalatti izé lehet… Szóval kíváncsi vagyok, hátha van köztetek valaki, aki tudhatja… Ide vele….