Ismét egy tapasztalattal lettem gazdagabb, miszerint SOHA többet nem megyek úgy koncertre,ha csak állójegy van. Nem az én magasságomnak lett kitalálva. Na de kezdjük az elején. 7kor értünk ki Andival (kolleganőm), három kapun kellett átmennünk, mire bejutottunk a silver (középső álló) szektorba. Akkor még azt hittük, hogy fogjuk látni a színpadot is, de a kivetítőt tuti. Kicsit lejtett a színpad fele a terület, így megnyugodtunk. Majd mikor már gyűlt a tömeg 8 körül akkor éreztük, hogy itt bajok lesznek. Ráadásul a magyarok taplóbbik fajtája, a 180-200 cm-ek úgy érezték, hogy nekik elénk kell beállni, és hiába szóltunk nekik, csak a vállukat rángatták. Persze volt egy-két rendes ember aki megpróbált nekünk helyet csinálni, de ez már megadta az alaphangulatot. Pontban fél8kor az “előDj” megjelent és kb egy órán át nyomta a mások slágereinek feldolgozását. Még itt sem volt gond. A baj ott kezdődött, hogy Madonna 9 helyett negyed 11kor érkezett a színpadra. Nem tudjuk miért, csak tippeltünk, hogy a por miatt csúszott a színpad, mert annyit láttunk, hogy valami nagy izékkel lefedik és leragasztják. (update: az eső miatt ragasztottak le csúszásgátló padlót) Negyed11kor végre berobbant, addigra már éreztem, hogy szétszakad a hátam, plusz a másfél órás késés a tömegnek eléggé elvette a kedvét. Ráadásul semmit nem mondtak be, hogy mi van, mikor kezdődik, mikor késik. Nagyon lúzer volt a szervezés. Azt mondanom sem kell, hogy Madonnát kb háromszor láttam, egyszer egy rúdon pörgött viszonylag magasban, a többinél meg a fejek mellett elláttam a színpadig, de amúgy végig a kijelzőt figyeltem, már amikor azt láttam a nagyfejű emberektől. 11 után elkezdett esni az eső, így mikor lenyomta éjfélkor az utolsó számot, a tömeg már szállingózott meg ő is mondta hogy esik az eső, menjünk, így a ráadás is kimaradt. Kiírták hogy Game over, villanyok fel és ennyi. Semmi elköszönés …. nagy csalódás volt. Néha láttam az arcán (amikor ülve gitározva énekelt), mintha őszinte mosolyogna ahogy körülnéz a tömegen, meg néha láttam benne a régi 15 évvel ezelőtti szemét. Amúgy le a kalappal előtte, mert végigugrálta a majdnem két órás show-t, nem is akárhogy. A keze viszont tényleg iszonyatosan csúnya eres 🙂 A végén jöttek a jobb számok, amikre már lehetett táncolni, de szakadt az eső, plusz megmozdulni alig bírtam, de azért próbálkoztunk 🙂 Nekem tetszett a számok összetétele, ott sokan szidták, hogy miért nincs több régi dal. Nyilván, mert ez nem életmű-koncert volt, hanem un. lemezbemutató, de azért volt La isla bonita, Vogue, Like a prayer, Frozen stb.. Szóval valószínűleg, ha ültem volna akkor azt mondhatnám most, hogy életem legnagyobb élménye volt, amit soha nem felejtek el. De így…. Most a George Michael koncert az etalon. (végig hasonlítgattuk is hozzá). Madonna persze megemlítette Jacko-t is, volt egy imitátor, bejátszották a Billy Jean-t, és mondta hogy emlékezzünk meg a nagy sztárról. Ja és ami durva, hogy elvileg elfogyott az összes ülőhely, mégis pangás volt, amikor megnéztük, hogy mennyien ülnek. Gondolom repijegynek lettek szétosztva, és egy csomó embert nem érdekelt.
A hazafele út maga volt a katasztrófa, 1 órára sikerült kijutnunk, mert az okos magyar szervezők nem bontották szét a kordonokat, és azon a kis lyukon kellett kimennünk, ahol bejöttünk. Persze tipikus magyar, essünk neki, szedjük szét…. hihetetlen, hogy nálam a szervezés megegyezett a nullával, ennél még én is jobban meg tudtam volna csinálni….. 🙂
Hú ez kicsit hosszú lett… de van még pár kép is….. 🙂
Ps: azért a dvd-t majd megszerzem, és megnézem mit nem láttam 🙂

Itt még örül a fejem…

Megérkezett a lakótársam, Béla. A tesómnak köszönhetően került a képbe, és mivel otthon csak anyu gondozta, ezért ideköltözött hozzám, így én sem leszek egyedül. Sajna nem értek hozzá, így lehet hogy lány, de az is, hogy fiú, a Béla nevet meg már nem is tudom hogyan kapta. De amúgy nagyon cuki, túrja a kavicsot és lubickol a vízben, meg nyújtogatja a nyakát és akrobata mutatványokat végez. Remélem jól fogja itt magát érezni.

Nincs kedve valakinek eljönni velem squasolni?
Tudom, hogy többen olvassátok a blogot, mert látom a statisztikákat 🙂 Hihi.. szóval ez egy felhívás keringőre, úgyhogy hajrá, várom a bátor jelentkezőket..

🙁

Azt hiszem, hogy a szüleim megunták a nálam lévő áldatlan állapotokat és úgy gondolták, hogy jobb ha segítenek. Péntek este találkoztunk Budaörsön, bevásároltunk az Auchanban, Ikeaban, Praktikerben, majd miután szombat reggel megreggeliztünk az érdi piacon, utunkat a kis lakásom felé vettük és nekifogtunk a munkáknak. Anyukám vett sötétítőfüggönyt, apu meg felfúrta hozzá a karnist, végre lett függöny a konyhaablakomon is, apu megrenoválta a bicajomat, kicseréltük az eltört wc-deszkát, lett küszöb a szoba és az előszoba között, polcokat fúrtunk fel és végül együtt megebédeltünk. Annyira jófejek, hogy feláldozzák a szabad idejüket rám, valószínűleg látják, hogy nehéz egyedül megoldanom a férfimunkákat és mindenben segítenek amiben csak tudnak. Pedig most már inkább nekem kéne őket segíteni. Bár ők már annak is örülnének ha látnák, hogy valakivel boldog vagyok és anyagilag is kicsit rendbe jövök. Remélem ami késik, nem múlik.
Este végre eljutottunk Krisztivel a Margitszigetre, amit kb február óta terveztünk. Magunkkal vittünk egy üveg bort, kiültünk a partra, megbeszéltük az élet nagy dolgait, megnéztük a naplementét majd hazasétáltunk. Ma pedig ismét Velence felé vettük az irányt, meg kánikulát jósoltak. Hát az nem volt, de azért meleg volt és délutánra már a víz is kellemesen felmelegedett. Lassan vége a nyárnak, így ki kell használni minden meleg napot.