Mostantól a http://picasaweb.google.com/szaboeva79 címen találjátok a galériát.

Tavaly mesélte Kriszti (a munkahelyi barátnőm), hogy csapatépítés címén szüretelni voltak és mennyire jól sikerült. Így gondoltam, hogy idén mi is mehetnénk… És örülök, hogy sikerült összehoznom, fantasztikus élmény volt, hihetetlenül jól éreztem magam, nagyon régen szórakoztam ilyen jól és nagyon jó volt a társaság. Bár azért ezt a hétvégét elég sok bosszúság megelőzte, mert volt egy két ember aki a hátam mögött mindennek lehordott, persze ezek mindig kiderülnek, de szerencsére “beteg” lett így nem kellett néznem, ahogy végigszenvedi a napot. Jobb is volt így, mert aki ismer, az tudja, hogy ha iszom, akkor extra őszintévé válok.. Így magát is megkímélte.
Reggel a Batyin találkoztunk és indultunk Etyekre, ahol 9kor a szőlőben találkoztunk a gazdával, aki pálinkával és parasztreggelivel várt minket. Miután megalapoztuk a hangulatot (mondanom sem kell, hogy itt is voltak szúrós tekintetek akik legszivesebben még otthon aludtak volna), indult a csapatverseny, vagyis ki tudja a megadott szőlősort leghamarabb leszüretelni. Persze közben folyamatosan itattak minket, nehogy lelohadjon a jókedv. Ja azt elfelejtettem, hogy mennyire gyönyörű időnk volt, pont ahogy terveztem 🙂 Majd a szőlőből bementünk a pincébe, megebédeltünk, közben borokat kóstolgattunk, majd jött a program másik fele, a lopózóverseny és a préselőverseny. Összesítésben az én csapatom nyert, de szerintem ez számított a legkevésbé, mert a hangulat vitt mindet. Legnagyobb élmény volt, amikor a gazda kért három lányt, akik taposták a szőlőt.. Naná, hogy benne voltam abban a három őrült lányban 🙂 Majd a fotók tanúsítják, hogy mindhárman mennyire élveztük. Persze utána hazajöttem és gatyamosás volt 🙂 Uzsonna (sajttál) után indultunk haza és jó volt látni az emberek arcán, hogy jól érezték magukat… Örülök, hogy rábeszéltem őket és volt olyan aki bevallotta, hogy bár neki nem volt kedve eljönni, de örül, hogy jött és köszöni szépen .:) Már ezért megérte az egész.
Képek hamarosan a szokott helyen…

Legalábbis papíron, de messze nem érzem magam ennyinek. Köszönöm mindenkinek, akinek eszébe jutottam és külön köszönöm akiknek sikerült úgy meglepniük, hogy a szavam is elállt. Lojek család, a virágom még mindig gyönyörű és mint Áginak mondtam, életemben nem volt ilyen szülinapi ajándékom, így már megérte 30 évesnek lenni 🙂 Ancsi, neked meg köszönöm az új lakótársamat, remélem jól kijövünk majd és ő is olyan virgonc lesz, mint az elődje volt 🙂 + nagyon nagyon hálás vagyok, hogy nem hagytál magamra péntek este.. 🙂
Sajnos pont egy olyan ember felejtkezett el rólam, akitől ez nagyon rosszul esik, de ez egy ilyen világ… Majd egyszer talán….

Azt hiszem ez a nap mindig emlékezetes lesz és mindig ugyanaz fog eszembe jutni. A ma reggel is így indult… Pedig már eltelt 8 év…

Jó rég írtam, pedig egy párszor nekiindultam, de úgy voltam vele, hogy vagy pozitiv dologról írok vagy semmiről. Így egyértelmű, hogy nem írtam. Nem voltam túl jó passzban, nem volt jó kedvem, nem történt semmi extra dolog. Nem mintha most lenne, csak itthon maradtam és kicsit unom magam. Volt egy kisebb betegségem, amit tegnap rendberaktak, ezért ma itthon regenerálódom. Igazából tök jól vagyok, kivéve a mellékhatásokat 🙂 Hála Ancsinak nem kellett hazafele bkv-znom, meg végig ott volt velem, talán még idegesebb is volt mint én, csak jól titkolta …Köszönöm, hogy vagy 🙂

Másról nem nagyon tudok beszámolni. Ja igen, a teknősöm már csak egy napig fog boldogítani, mert vissza kell adnom az eredeti gazdájának, de a tesóm megígérte hogy kapok egy másikat. Pedig már úgy megszoktam, hogy itt van. Ki szoktam rakni a szőnyegre és nekiindul barangolni, nagyon cuki ahogy az apró lábaival spurizik 🙂