.. Igy én sem. Csak egyszerűen nem volt kedvem írni. Nem is nagyon tudtam volna miről. Vegyes hetek vannak mögöttem. Volt akit nem akartam megbántani mégis sikerült. Volt akit meg akartam bántani, de nem sikerült. Igen, tudom gonosz vagyok, de vannak olyan helyzetek az életben amikor a szép szó nem segít, muszáj egy szóval vagy egy hangsúllyal tudatosítani az emberben a “lényeget”. Pont ezek miatt a dolgok miatt sokat voltam ideges, türelmetlen, tehetetlen és folyamatosan azon rágódtam, hogy mit csinálok rosszul. Persze kifele próbáltam ebből semmit nem mutatni, így úgy tűnt mintha olyan jó kedvem lenne mint mindig. Ez a legnehezebb. Így mikor hazaértem akkor már nem volt hangulatom nekiállni és írogatni. Hát ennyi a magyarázat.

Nem is tudom mit csináltam mostanában a szabadidőmben… Továbbra is járok step-re heti kétszer (legalábbis ez a cél), de kezdek elbizonytalanodni, mert lehet hogy nem ez a megfelelő mozgásforma arra, hogy szálkásabb legyen a combom… Voltam otthon múlt héten is, meg most is. Jó volt, mert jön a tavasz, és imádok ilyenkor “vidéken” lenni, kint lenni az udvaron, sétálni a Duna-parton. Szerencsére Zsófi kapható mindenre (ő a szomszéd kislány), így sosem unatkozom.
Most hétvégén életemben először elmentem edzőterembe is a tesómmal. Futottam egy jót, majd Laci “diktálta” nekem a feladatokat. Nagyon tetszett. Csak azt nem értem, hogy akik ilyen helyre mennek azok miért nem ápoltabbak egy kicsit, már ha értitek hogy mire gondolok. Egy-két izzadt embertől el tud menni 10 embernek is a kedve az élettől… Szóval folytköv két hét múlva. Akkor megyek haza legközelebb és már be vagyok táblázva mindkét napra..:) Megtaláltuk a “gazdálkodj okosan”-t, így ez is bekerült a hétvégi programba.

Már itt vagyok Pesten, ma is érdekes programom lesz, de erről majd később..

Soha nem voltam még télen a Balatonon, soha nem láttam befagyva vagy legalábbis fagyottan. Nagyon szép. Ennél már csak azt élveztem jobban, amikor a komppal törtük magunkat előtt a jeget. Kb egy gyerek örül így az új játékának mint ahogy én akkor éreztem magam… Szívem szerint kiabáltam volna hogy még-még….Nagyon kellett már ez a kiruccanás. Elég depis voltam mostanában, így valakinek “muszáj” volt kirángatni ebből a hiszti-korszakból. Nem is sejti, hogy mekkora lökést kaptam… Köszönöm..

Biztos van aki kiváncsi hogy végül hogy döntöttem… Megyek e Madonna koncertre vagy sem? Növelem e a adósságomat vagy inkább ülök a fenekemen? Ha nem megyek, akkor miért nem? Ha megyek, akkor hogy szerzek jegyet mikor a rendszer behalt az első pillanatban, a jegyirodákban pedig kilométeres sor állt? Sikerült e jegyet szerezni? Valóra válhat e az álom????
Nos ez a kérdés…. Aki elmondta a véleményét itt az előző bejegyzéshez kapcsolódóan, az tudja a választ, az érveket-ellenérveket stb… Aki nem, hát az meg találgathat…
Btw pocsék hetem volt… de erről majd később…

Nagy gondban vagyok. Ági te ne olvasd tovább mert neked már fél napot végigszenvedtem, úgyhogy te már biztos unod. Az már nem kérdés hogy megyek e Madonna koncertre. (persze ha kapok jegyet) Igen megyek. Tudom, válság van, de egy olyan álmom válna valóra, ami gyerekkoromtól végigkísér. Most itt egy remek alkalom, Budapestre jön, nem hagyhatom ki. A kérdés hogy mennyit ér ez meg nekem. Tavaly mikor George M. koncerten voltunk akkor láttuk, hogy akik állójegyet vettek, azok sokkal kevesebbet láttak, mint mi, akik ültünk. Akkor az állójegy volt a drágább. Most az ülő.. kétszer annyiba kerül. Nem lehet tudni hogy milyen a show. A látványt csak elképzelni tudom. Tombolni, táncolni viszont állva lehet.. Nehéz, nehéz döntés. Van rá 6 napom, ugyanis péntek reggeltől lehet jegyet kapni. Gondolom péntek estig, mert addigra el fog kelni mind… Szerintetek?

Sokszor szoktam írni, hogy mennyire rohan az idő, milyen gyorsan telnek a napok, de mindezek a rohanások semmik ahhoz képest, amikor rájössz, hogy mennyire gyorsan telnek az évek. És ezt se onnan tudom főként, hogy úristen hány színű volt már a hajam, vagy milyen sok helyen jártam az elmúlt években, hanem amikor átmegyek a szomszédba és látom hogy a kicsi Máté már 14 éves nagy kamasz. Sokkoló volt először hallani amikor mutálva köszönt, de ez hogy most ő palotásozott a farsangon mint nyolcadikos nagyfiú hát kész voltam tőle. Mert ez annyit jelent, hogy a születése óta én is 14 évvel öregebb (na jó, tapasztaltabb 🙂 ) lettem. Emlékszem még mikor olyan pici volt hogy amikor át akart jönni hozzánk csak átadtuk a kerítésen vagy amikor elindult totyogva, vagy amikor elkezdett beszélni… Nem mintha azóta többet beszélne 🙂 Hihetetlen..Szóval az ő farsangja volt a hétvégi főprogram. Nagyon ügyesek és aranyosak voltak. Bár nekem ez a technosított palotás-zene kicsit fura volt, de mikor már negyedjére táncolták el, akkor már egészen megszoktam. Irigykedtem is, én is imádtam ezt táncolni és nagyon sajnáltam mikor már nem volt több próba. Rajtuk is látszott hogy mennyire büszkék magukra és mennyire élvezik.