Miközben írtam a bejegyzés címét, azon gondolkodtam, hogy milyen hülyén hangzik ez, hogy Kellemes Húsvéti Ünnepeket. Nem? De azt mégsem mondhatjuk, hogy Boldog Húsvétot! Szóval inkább legyen mindenkinek egy jó hétvégéje, egyen sok sonkát, tojást, ne hagyja magát büdös kölnivel locsolgatni, kizárólag tiszta vízzel és azért keresse azt a fészket, hátha hagyott ott a nyuszi valamit 🙂

Vagy megjött a nyár, vagy az időjárás szórakozik velünk. De igazából jelenleg nem is érdekel, élvezem a meleget, a napsütést és azt gondoltam hogy a mai napomat semmi nem tudja elrontani. Azok után meg pláne mikor kiderül hogy jön haza kisLojek és nagyLojek 🙂 Ez a hír volt a hab a tortán. Aztán jött valami, ami nagyon felhúzott, nagyon ideges lettem és főként tehetetlen… na de mindegy, túléltem, elmentem stepre, ott kiadtam magamból mindent és most itt ülök, iszogatom a málnaturmixomat és azon gondolkodom, hogy tegnap reggel még teljesen másról akartam írni. Egy bizonyos rózsaszín ködről. Erre mi történik? Estére ez a rózsaszín köd elszáll, minden megvilágosodik és átalakulnak a dolgok. Nagyon alattomos tud lenni ez a köd, annyira elvakít, hogy azt se veszed észre ami előtted van. És hiába próbál az ember segíteni, mindent támadásnak veszel, nem látod be azt sem, amit 10 ember mond, és el se gondolkodsz rajta, mert úgy gondolod hogy neked van igazad, mindenki más csak irigy, féltékeny és rosszindulatú. Pedig nem így van. De most már igazából nem lényeges, nagyon büszke vagyok arra az emberre, aki elhesegette ezt a csúnya fátylat, kinyitotta a szemét és szembenézett a valósággal, mégha fájt is… Jobb lesz ez így.

Apropó nyár.. csúcsszuper hétvégém volt. Napoztam sokat-sokat, sütöttünk szalonnát a kis kommunával, olvasgattam, nagyit látogattam, tollasoztam, pingpongoztam, kutyáztam, kapáltam, fagyiztam.. és persze hulla fáradtam értem haza 🙂

Nagyon fura dolgot vettem észre. Valószínűleg semmi extra dologról nem fogok írni, de nekem most tűnt fel. Van egy kis virágom. Még az anyukámtól kaptam, mert ez strapabíró, nem nagyon kell gondozni és nagyon szép a virága. Szóval nekem való. Természetesen van, amikor elfelejtem meglocsolni napokig, és ilyenkor jelez. Lekókad, látszik hogy össze van zuhanva, lógatja az “orrát”, de amint kap egy kis vizet, törődést, szeretetet abban a pillanatban magához tér, megerősödik és újra él és virul. Nem gondoltam volna, hogy egy virág tükörként tud működni az életemben, de mintha az én lelkem lenne csak más testben. Tudom hülye vagyok, de néha szoktam vele beszélgetni, hogy ne haragudjon, hogy elhanyagoltam és tudom hogy ez milyen szar érzés, velem is meg szokott történni, de muszáj talpra állnia, én is ezt teszem. Hát igy éldegélünk mi egymás mellett, egymást erősítve, biztatva azzal, hogyha neki sikerül akkor nekem is muszáj.
Ime Ő amikor szomorú és amikor újra boldog!

Végre! Remélem, hogy most már marad is. Más illatok vannak, más színek, talán még az emberek is mások, de lehet, hogy ezt csak én beszélem be magamnak. Így úgy gondoltam, hogy csapok egy igazi tavaszi napot. (ha már hivatalosan is ma kezdődik a tavasz) Bár az almaleves nyári kaja, azért jó lett. Majd nekiálltam leszedni a függönyt, és lepucolni az ablakokat. Aki nem járt itt mostanában nem tudhatja, hogy a karácsonyi dekoráció még rajta volt, pedig lassan már húsvét közeledik. De megint okosabb lettem és levontam a következtetést, miszerint soha többet nem kenem össze az ablakot műhóval. Hihetetlen macerás letakarítani. Sőt, rájöttem, hogy eddig hisztiztem, hogy mennyit mindent nem tudok más nélkül megcsinálni, pedig de. Kell hozzá egy létra és ennyi. Minden megoldható, csak akarni kell. Nyilván könnyebb ha valaki segít, de azért nem vagyok én egy elveszett lányka 🙂
Szóval itt a tavasz, örüljünk neki és örüljünk mindennek 🙂

Ime a vasárnap délutáni mutatvány. A tészta is saját készítés ám!!!!!
Szerintem profik vagyunk. Ugye Gergő????