.. olyanba, ahol ilyen számok mennek.. Vajon létezik még ilyen hely??

Gondoltam itt válaszolok Ági kérdésére, miszerint mi is ez a Catan. Ez az egyik legjobb stratégiai társasjáték. Na jó, bevallom, túl sokat nem is ismerek, de ezt nagyon nagyon szeretem.

A leírás röviden: “A Catan telepesei egy háromszoros díjjal kitüntetett izgalmas stratégiai társasjáték.
A játék célja Catan szigetén megszerezni az uralmat. A telepesek megérkeznek a szigetre, és a sziget nyersanyagkészletét kihasználva megindul az építkezés. Minden játékos terveket készít és megpróbálja megszerezni Catan stratégiailag fontos területeit. A tervek megvalósításához azonban jó kereskedőnek is kell lenni, és előnyös üzleteket kell kötni.”

Ime a mi Catan-unk:

A játék leírását inkább nem másolom be, akit érdekel itt elolvashatja. Múlt héten ezt az alapjátékot játszottuk, ezen a héten pedig elővesszük a “Lovagok és városok” kiegészítőt, amelyben Catan szigetét ellenséges barbár hordák támadják meg. A játékosok katonákat képeznek, szigetük védelme érdekében. Másrészt Catan városai eddig nem látott módon felvirágoznak, és a városok fejlődésével új lehetőségek tárháza nyílik meg.

IGEN,IGEN IGEN!! MEGCSINÁLTAM!!! Április elején úgy indultam el első futásomra, hogy május végére meglegyen a szigetkör, ami 5,2 km. Az első próbálkozások elég elkeserítőek voltak. A hét közepén még elég kétségesnek tűnt, miután 4 km még messze van az 5,2-től. Tegnap megvolt a 4,4, ma pedig meglett a kitűzött 5,2 km. Igaz, nem a Margitszigeten, hanem a battai sportpályán, de ez már részletkérdés. Ráadásul miután sikerült a 13 kört befejezni kaptam egy újabb löketet (adrenalin rush-t by E.C) és nem álltam meg, hanem futottam tovább egy örömkört. Tényleg az volt. Egy csöpp fáradságot nem éreztem, csak azt hogy tök jó, még még akarom. Íme egy újabb bizonyíték, hogy a kitűzött cél mindig elérhető, csak nagyon nagyon kell akarni, és mindent meg kell tenni azért hogy sikerüljön. Nekem se jött volna össze, ha a szobában kuksolok és sajnálom magam, hogy úgyse menne.. De igen, megy. Mennie kell. És ment is. Persze akkor lesz az igazi ha ez sikerül a szigeten is, de ha már egyszer megvolt akkor remélem meglesz legközelebb is…

Tegnap kint voltam a Népstadionban, Norbi tömegmegmozgató rendezvényén.. Még hét elején kitaláltuk Ildivel a nagy catanparty közepette, hogy kimegyünk. Neki sikerült összehangolni a magánprogramjával, igy már 9re kiértünk. Átvettük a beígért cellulitisz elleni krémet (igen, ez nagyon fontos), ettünk szénhidrátmentes kakaóscsigát és fél1kor együtt tornáztunk a több mint kétezer emberrel. Iszonyú jó volt a hangulat, nagyon tetszett. Sajnálom, hogy most már nincs a Szigeten hetente ilyen aerobic-féle torna.. Szívesen járnék.

Mielőtt hazajöttem lecsúszott még egy isteni finom limonádé, buszra szálltam és irány a vidék. Itthon már vártak a szomszédok, hogy menjünk futni. Úgy voltam vele, hogy max levezetem a délutáni tornát. Álmomban sem gondoltam volna, hogy csúcsformában leszek és 11 db 400 m-es kör megtétele után sem fáradok el. Csak futottam, róttam a köröket Gabival (a szomszédék egyik sportos barátja) és tökre büszke voltam magamra. Ha igy haladok hamarosan meglesz a kitűzött 5,2 km. Elvileg péntekre van betervezve ez az “esemény”, de a csütörtöki catan-party még bekavarhat. Ki tudja mennyire leszek fáradt… Ja és hogy a címre is utaljak. Tegnap sikerült megint csíkosra pirulnom, barnulnom. Gondoltam ma kifekszem a kertbe és korrigálom, de annyira szar idő van, hogy azon gondolkodtam pulcsit veszek fel.. Nem vicc, tényleg lehűlt a levegő… Bizom a holnapban, mert itthon leszek egészen kedd reggelig….

Még egy fontos dolog történt. Végre a kezembe került a másfél éve Miami-ban készült video. Köszi Csaba…. Laptop hiányában most sikerült megnézni. Persze a tesómék nem értették, hogy miért vagyok ilyen izgatott, miért csillog a szemem, miért vigyorgok, mint egy tejbetök, de azt az érzést érezni kell. Egy videóval nem lehet visszaadni valakinek aki nem járt ott, aki nem utazott egy cabrioban Sub Bass Monster-t hallgatva az éjszakában és nem érezte azt, hogy most övé a világ… Én ott voltam és éreztem… És egy kicsit visszakaptam ebből… még1szer köszönöm..

Ismét egy csúcsszuper hétvégén vagyok túl. Bár ez úgy hangzik mintha örülnék neki, hogy vége, de ha azt irtam volna, hogy szuper hétvégét éltem át, akkor az meg valami nagy dolgot jelentene. Igy mondom azt, hogy tök jó hétvégém volt. De ez meg olyan általános. Hihetetlen ez a magyar nyelv, hogy ennyi mindent igy el lehet mondani 🙂

Na szóval, szombaton volt a napja, hogy Hege barátunk úgy döntött, feleségül veszi élete párját, Juditot. Gyönyörű esküvő volt, tökéletes helyszínnel, minden passzolt, minden működött, szerintem mindenki jól érezte magát. A Petneházy Club Hotelben volt, aki ismeri tudja, hogy milyen környezetben található, körben erdők.. stb.. Teljesen magával ragadott és megadta a szertartás alaphangulatát. Sütött a nap, tiszta volt az ég, tényleg tökéletes volt minden, mint a filmekben 🙂 És nem mellékesen, gyönyörű volt a pár, boldogok voltak, örültek, élvezték ezt a nagy napot.

Vasárnap pedig elővettem a bicajomat, amit sikerült múlt héten “visszaszereznem”, és elindultam először Zsuzsihoz, ami Kelenföldön van. Gondoltam én naív, hogy át a Szigeten, majd a Margit-hídtól végig bicajúton gyerekjáték lesz. Hát nem volt az. Fel van túrva végig a kerékpárút, igy elég nagy kihivás volt kerülgetni az embereket, a lyukakat és elférni egymás mellett. Majd miután ott végeztem, elindultunk a Római-partra. Szégyen ide szégyen oda, nem tudtam, hogy van egy ilyen hely Budapesten. Mindig mindenki mondta, de egyik fülemen be, a másikon meg ki. Hát most már tudom. Kimentünk a gátig, ott ledöglöttünk a fűbe, vegetáltunk, elemeztük a kacsák élettani funkcióit, majd miután felébredtek a szúnyogok visszamentünk a bódékhoz, ettünk halat, ittunk sört, és ez tökéletesen elég volt a boldogságomhoz. Ugye milyen könnyű engem boldoggá tenni? 🙂 Hát így…