Rendhagyó évértékelővel készültem. Az elmúlt évektől (2006, 2007, 2008) eltérően idén kivételesen nem lesznek mélypontok. Lehet, hogy a mostani lelkiállapotom miatt, de hiába gondolkodom, nem tudok konkrét példát rá (na jó, egy nagy szívfájdalmamra emlékszem, nem volt szülinapi bulim). Ezenkívül is volt, nem is akármilyen mély, de nem szeretnék rá emlékezni. Elmúlt, túlléptem rajta és irány a csúcs 😀 Tele vagyok pozitív energiával és emiatt inkább kihagynám a negatív történéseket. (eseményeket akartam írni, de arról megint más jut eszembe) 🙂
A valóságshow-k végén mindig lejátsszák a szereplők legjobb pillanatait. Gondoltam, hogy összeállítom az ÉN idei legjobb pillanataimat. Egyszer vagyok 30 éves, legyen az idei évösszegző más, mint az eddigiek. Végignézve tényleg úgy tűnik, hogy gondtalan évem volt, pedig nem, aki mellettem állt, tudja miről beszélek. De nem foglalkozom vele. Minden történik valamiért. Valami mindig véget ér, valami mindig elkezdődik.. Ez az év véget ér, de jön a következő, egy (remélem) még ennél is jobb.

Olyan dolog történt, amire álmomban sem számítottam. A 2 éve kapott orchideám a halál küszöbén megfordult és úgy gondolta, hogy inkább boldoggá tesz. Már rég feladtam, hogy ebből a virágból valami lesz, ott hagytam vegetálni a polcon, amikor arra lettem figyelmes, hogy új hajtást hoz. És lám, virág lett belőle. Úgy látszik igaz a mondás, hogy a remény hal meg utoljára 🙂

Hát nem gyönyörű? És az enyém 🙂

Igen, ezt mondta a doki, hogy olyan a tüdőm mint egy 19 évesnek.. Én ezt bóknak vettem 🙂 De hogy hogy is kerültem oda…
Apu rábeszélt három hete mikor otthon voltam, hogy menjek el én is vele tüdőszűrésre. Most viszont kaptam egy papírt, hogy nem lett negatív a lelet, vissza kell mennem, de Érdre. Én kis naiv gondoltam, hogy végzek egy óra alatt. Látszik, mennyi tapasztalatom van a magyar egészségügyben. A menetrend a következőként alakult:
12.25 Megérkeztem
12.28 Húztam sorszámot
14.10 Odahívtak a kartonozóhoz (igen, több mint másfél óra múlva)
14.15 Behívtak a röntgent megcsinálni
14.25 Megnézték a vér oxigéntelítettségét vagy mit (ez 98%-os lett, ami nagyon nagyon jó)
14.50 Behívott a főorvos, nézte a felvételt és közölte, hogy ő valamit lát, kér egy jobboldalit is
15.05 Megcsinálták a második röntgent
15.20 A doki közölte a diagnózist, miszerint a “jobb hilus felső pólusánál laterálisan érárnyék látható”, ami nem tudja hogy baj vagy nem baj, két hónap múlva menjek vissza
15.35 Kiléptem az épületből, felhívtam az Anyukámat, hogy keressen nekem vonatot
15.50 Felszálltam a vonatra és irány Bp.

Igazából az összes vizsgálat max fél óra volt, de azt hittem már idegbajt kapok a várakozástól. Elment egy fél napom és sokkal okosabb nem lettem. Sok hűhó semmiért…

Update: Most vettem észre, hogy a lelet hátulján ott van, hogy 4113 Ft-ba került ez a pár órás szöszmötölés… Szó szerint: “Beavatkozások összes pontértéke (2571 Ft) x aktuális Pont/Forint értékkel (1,60)”

Nyugis vasárnap délelőtt. Fekszem az ágyban, Béla szokásához híven túrja a kavicsait, én kávé hiányában kénytelen vagyok teát inni (pedig hogy utálom) és azon gondolkodom hogy legalább fel kéne porszívózni. De végülis ki látja? Ok, én. Na lehet hogy ezért nem kelek fel, mert akkor nem kell nézni :)))

Tegnapelőtt láttam egy jó filmet, Zene és szöveg a címe. Hogy lehet valaminek ilyen szar címet adni?? A storyja annyira nem nagy szám, viszont a betétdala (vagy nem tudom, hogy mondják szépen) hihetetlenül fülbemászó, ezt dúdolgatom folyamatosan, nagyon nagyon tetszik… Ráadásul az utolsó képkockánál olyan dolgokon jár az agyam, amin nagyon nem kéne, de mégis megmosolyogtatnak és eszembe juttatnak valamit :))

Tegnap este pedig találkoztam Petivel és megnéztü a Poligamyt. Lassan már hagyomány, hogy mikor hazajön, akkor megnézünk egy magyar filmet. Mikor elolvastam a tartalmát, egyáltalán nem erre számítottam, de tetszett. Ági kedvenc Csányi Sanyija a főszereplője, aki hitelesen alakítja amit kell. Majd beültünk megint a Szerájba. A véleményem még mindig nem változott, nem ízlett, és még mindig nem értem miért van ott mindig tömeg (tegnap kivételesen nem volt). Peti rábeszélt, hogy üljünk még be sörözni valahova. Sikerült neki Budapest (szerintem) leginkább sznob (van olyan szó hogy legsznobabb???) helyét kiválasztani, de nyugi volt és tudtunk pletykálni az élet dolgairól 🙂 Viszont történt egy fura dolog. Megjelent egy ember, akinek a “hozzátartozója” közeli barátom. Majd egyszer azt vettem észre, hogy már nincs ott. De nagyon hirtelen történt. Most nem tudom, hogy azért mert észrevett és a “hozzátartozó” nem tudta, hogy a kedves párja mit csinál este és kivel, emiatt megijedt, hogy most totál bukta van vagy tényleg csak véletlen az egész… Most elmondjam neki? Vagy inkább ne???

Lassan megmozdulni nem tudok annyit ettem. És folyamatosan eszünk. Nem értem én ilyenkor magunkat. Nem vagyunk éhesek, mégis jövünk megyünk, egy kis beigli, egy kis sós süti, majd gyümölcs, majd kezdjük elölről. Januártól új élet, visszatér Norbi és a step…
Amúgy a Szenteste nagyon jól sikerült, mindenki boldog volt, örült az ajándékának, finomakat ettünk stb.
Képek itt nézegethetők.