Ez az idézet jutott mára a facebook-on…:

“Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.”
Jody Lynn Picoult

Ezt most vegyem célzásnak? Vagy mi???? Én már nem értek semmit se….. Kit kéne akarnom?? Pont erről szól a “Titok”. Azt akarjuk, akit akarnunk kell… ha nagyon akarunk valakit, akkor ő a miénk lesz.

Szabadságon voltam most ebben a két napban. És még mindig maradt. Nem tudom mikor fogom kivenni őket, de a lényeg, hogy most hasznosan töltöttem.
Tegnap volt az Anyusnap, amikor is az Anyukám feljött hozzám, elmentünk a Lehel-piacra, utána a kínaira, ahol sikerült iszonyatosan jó dolgokat venni nevetséges áron. Vettem alkalmi cipőtől kezdve, fehérneműt, öblítőt.. mindent mindent.. És kb annyi pénzt költöttem el mintha egy db cipőt vettem volna pl a Westendben. Este még mielőtt hazaindultunk, kimentünk a Vörösmarty térre, ahol már elkezdődött a karácsonyi vásár. Anyukám nem volt még ott soha, Bécsbe próbáltam elvinni, de őt nem lehet ilyenre rávenni. Ezt is úgy sikerült kivitelezni, hogy nem mondtam meg hogy hova megyünk, hanem, hogy mutatok neki valamit a Deákon.. Majd mikor kijöttünk a metróból és meglátta a karácsonyi világításban pompázó utcát, akkor elárultam a tervemet. Nagyon tetszett neki, ittunk forralt bort,ettünk tökipompost, megnéztük a kirakodópavilonokat.. nagyon jó volt.
Ma meg jött az Apusnap. Reggel elvitt fodrászhoz, onnan elmentem Mamához, oda jött értem Apu és indultunk bevásárlókörutunkra. Elég különleges karácsonyi ajándékot kértem, vagyis nem annyira az, de én kellek hozzá. Ők nem merik megvenni nélkülem, így mentünk több helyre is. Az ebéd egy talponállóban ért minket, ahol sült kolbászt ettünk mustárral.. isteeeeeeni finom volt. Szoktunk itthon is ilyet, de ennek annyira más íze volt. Össze sem lehet hasonlítani. Jó soká sikerült hazaérnünk, de jól telt ez a nap is.
Reggel pedig a család harmadik tagjával (aki a tesóm) folytatom a családi hétvégét, akivel edzőterembe megyünk.. kell ennél több???

Tegnap este fél8kor megszületett Csimár Hanna Lara 🙂 53 cm, 3 kiló és jól van ő is és az anyukája is. Sajnos egyéb részleket nem tudok, remélem hamarosan – mégha csak képen is – láthatom őket 🙂

Mint már az előző bejegyzésben írtam, megnéztem hétvégén a New Moont. Nagyon vártam, talán egy icipicit csalódtam benne, de azért tetszett. Csalódtam mert Edward megcsúnyult, csalódtam mert kimaradtak részek, de nyilván nem lehet másfél-két órában összehozni egy 400 oldalas könyv tartalmát. Viszont nagyon sok jelenetet tényleg szuperul csináltak meg. Konkrétumot nem szeretnék írni, hátha valaki még nem látta. Max majd privátban megvitatjuk. Viszont aki nem olvasta a könyvet, annak eléggé hiányérzete lesz a film végén. Annyit azért elárulok, hogy Jacobnak alhasától azért kicsit elolvadtam. A moziban lévő közönség többsége fiatal tinilány volt és amikor levette a pólóját hihetetlen hangzavar, röhögés, sikítozás támadt… Na igen, megvan a legújabb tinibálvány… És Alice még mindig a szívem csücske 🙂

A második fim a Serendipity volt, amit mintha nekem találtak volna ki. Én is hiszek a sorsban, hiszem, hogy minden történik valamiért, akár az hogy találkozom valakivel, akár az hogy nem. És mindennek meg van az ideje is és a miértje is. Ezért nem aggódom, ezért tudom azt, hogy majd jön egy szerencsés véletlen ami befolyásolja és eldönti az életemet. Nagyon régóta kerestem ezt a filmet, de nem emlékeztem a címére. Most végre meglett….

A harmadik film a Julie&Julia. Talán mond valamit, ha az első reakcióm az volt, hogy rákerestem a könyvre, meg is találtam és remélem a Jézuskától meg is kapom. Nagyon megfogott annak ellenére, hogy rettentő módon idegesített Meryl Streep affektálása. Legszívesebben olyankor levettem volna a hangot. Két valós story. Két nő életéről szól, a főzésről, a túlélésről, az örömökről, bánatokról, pofonokról és végül de nem utolsósorban a társról, aki jóban rosszban… Az egyik nő blogot írt a másik nő hatására. Igen, amint megvan a könyv, ki fogom próbálni a recepteket, kíváncsi vagyok rá nagyon. És ami még felmerült a film közben, hogy nagyon hiányzik Franciaország. Az emberek, az ételek, a nyelv, a kinti hangulat, minden… szeretnék visszamenni. Még ha csak egy kis időre is, de magamba szívni az ottani levegőt, ami energiát adhat a további akadályok leküzdésére.

Minden ember életében vannak csúcspontok és mélypontok. Az előző hétvége egyértelműen mélypont volt, a mostani viszont csúcspont. Ancsival kicsit kirúgtunk a hámból. Nagyon sok mindent beterveztünk, kb a felére jutott időnk, bár szerintünk nekünk nincs olyan hogy elegendő.. mindig kevés minden. Tegnap este megérkezett, átmentünk ITG-hez a projektorért, majd haza, Ancsi vacsit csinált (mint egy jó feleség – hihi) én összeraktam a technikát (kis telefonos segítséggel), majd megnéztük a Twilight-ot, mert ő még nem látta. A terv az volt, hogy utána megnézzük a moziban a New Moont aminek tegnap volt a premiere, de nem értünk volna oda. Valahogy ezt éreztem előre, ezért foglaltam jegyet ma délelőttre is. (tudom, boszi vagyok) Viszont találtunk a gépemen egy karaoke programot így indult a KovácsSzabó-féle Megasztár. Nem hinném, hogy bármelyik szomszéd továbbjuttatott volna minket, de mi iszonyatosan élveztük 🙂 Majd előkerültek a magyar lakodalmas nóták is.. Ma pedig ágyban reggeli után megcéloztuk a mozit. A filmmel semmi bajom nem volt, nekem nagyon tetszett, viszont bejött, hogy muszáj előtte elolvasni a könyvet mert sok dolog van ami nem egyértelmű anélkül. Na de a közönség.. Ahogy Jacob levette a pólóját eszeveszett sikoltozás és röhögés volt a nézőtéren… mi meg Ancsival csak összenéztünk és ezeken röhögtünk… Szóval jó volt. Hazasétáltunk, ruhákat próbáltunk, filmeket cserélgettünk és már jött is érte Jenő.. ugye, hogy nem olyan sok minden ez?? Na de majd legközelebb…