Azt hiszem, hogy a szüleim megunták a nálam lévő áldatlan állapotokat és úgy gondolták, hogy jobb ha segítenek. Péntek este találkoztunk Budaörsön, bevásároltunk az Auchanban, Ikeaban, Praktikerben, majd miután szombat reggel megreggeliztünk az érdi piacon, utunkat a kis lakásom felé vettük és nekifogtunk a munkáknak. Anyukám vett sötétítőfüggönyt, apu meg felfúrta hozzá a karnist, végre lett függöny a konyhaablakomon is, apu megrenoválta a bicajomat, kicseréltük az eltört wc-deszkát, lett küszöb a szoba és az előszoba között, polcokat fúrtunk fel és végül együtt megebédeltünk. Annyira jófejek, hogy feláldozzák a szabad idejüket rám, valószínűleg látják, hogy nehéz egyedül megoldanom a férfimunkákat és mindenben segítenek amiben csak tudnak. Pedig most már inkább nekem kéne őket segíteni. Bár ők már annak is örülnének ha látnák, hogy valakivel boldog vagyok és anyagilag is kicsit rendbe jövök. Remélem ami késik, nem múlik.
Este végre eljutottunk Krisztivel a Margitszigetre, amit kb február óta terveztünk. Magunkkal vittünk egy üveg bort, kiültünk a partra, megbeszéltük az élet nagy dolgait, megnéztük a naplementét majd hazasétáltunk. Ma pedig ismét Velence felé vettük az irányt, meg kánikulát jósoltak. Hát az nem volt, de azért meleg volt és délutánra már a víz is kellemesen felmelegedett. Lassan vége a nyárnak, így ki kell használni minden meleg napot.